Állami gimnázium, Eger, 1892

Tartalomjegyzék

ebbeli tanulmányaikban elősegíteni. 3. §. E tanfolyamban csak a r. 5. osztályától kezdve vehetnek részt a tanulók, és csakis azok, kik egyéb kötelmeiknek jól v. legalább elégségesen megfeleltek. 4. §. A latin nyelvi tanítás négy évfolyamból áll osztályonként 4-j-3-j—3-f-3, összesen 13 heti órával. 7. §. Minden évfolyamban az iskolaév végén az igazgató elnöklete alatt s a r. még egy nyelvész tanárának közbejöttével a latin nyelv tanára vizsgálatot tart. 9. §. A r.-i latin nyelvi tanítást és eredményeit az igazgatónak és a főigazgatónak különös figyelemmel kell kísérnie.

E rendelet megszünteti azon nehézségeket, melyek a r.-i tanuló elől eddig a jogi s az orvosi pályát elzárták; ez teszi

csak a r.-t a ^.-nak egyenjogú versenytársává s kilátást nyújt a r. tanulói számának s minőségének jelentékeny emelésére. Mert hogy is vagyunk most a r.-val'? A dolog lényegét s a fegfőbb vitás pontot a nyelvek képezvén, ezekre szorítkozom. Tehát a mai r.-ban az anyanyelven kivűl tanítunk: németet 8 éven át heti 2—5 órában, francziát 6 éven át heti 3—5 órában s latint 4 éven át heti 3—-4 órában; a mi az egész tanfolyamra összesen 84Ü óra németet, 840 óra francziát és 455 óra latint eredményez. A reálista tehát a gimnazistával szemben tanul s tud francziául, emez görögül; többet tanul, tehát többet is tud németül, ellenben kevesebbet tanul, tehát kevesebbet de még mindig eleget tud latinul. A másik, mennyiségtan-természettudományi tantárgy-csoportról általánosan el van ismerve, hogy a r.-ban nagyobb terjedelemben tanítják s tanulják mint a íf.-ban, a minek egyik ép oly természetes mint fontos következménye az, hogy azon tanuló, ki építész, mérnök v. gépészmérnök, bányász, erdész, gazda illetve természettudós akar lenni, a r.-ban szakszerűbb előkészítést nyer mint a ^.-ban. Az utóbbinak sokat kell fáradsággal pótolnia, mit amaz készen hoz magával.

A r. ilyetén újjászületése után, t. olvasó, bizonyára arra vagy elkészülve, hogy a r.-kat az értelmes szülők megrohanták s azok képtelenek voltak a tömegesen jelentkező tanulók befogadására! Megengedem, ez lett volna természetes, de a következő csodák történtek. A tanfolyamban ez első (1887/8.) évben 150 en vettek részt, majd a következő években: 237, 300, 354, 357 reáliskolai tanuló tanúit latinál. Az utóbbi szám, mely 24 r.-ra vonatkozik, a részvételre jogosított (jó) tanulók létszámának még csak negyedrészét sem képezi. Latinból pótló érettségit tett a 3 utolsó évben: 9, 19 illetve 20 reáliskolai tanuló. Ezen adatokból nagyon is világosan látható, hogy a reáliskolai latin nyelvi tanfolyam még távolról sem részesül a megérdemelt pártolásban s ez nagy bökkenő ! Ha az utolsó min. Jelentés azt mondja, hogy „igy a r.-i tanulók könnyű szerrel juthatnak a latin nyelvi és irodalmi ismeret