Állami gimnázium, Eger, 1892

Tartalomjegyzék

38 helyesnek s termékenynek bizonyult — akkor; de ama váratlan s hatalmas fejlődés, mely az ó-kori irodalom felélesz­tésének következménye volt, a ^.-ra sem maradhatott vissza­hatás nélkül. A viszonyok gyökeres változását s fejlődését főleg három dolog okozta: a modern tudomány minden irány­ban messze túlszárnyalta a klasszikus korét (csupán a termé­szettudományoknak szinte csodálatos fejlődésére utalok); a nemzeti öntudat s önérzet felébredt és fokozatosan erősbödött; a nemzetközi viszonyok hatalmasan fejlődtek és a nemzetek érint­kezése mind könnyebb és sűrűbb lett. A korszellem eme kö­vetelményeinek a g. sem állhatott ellen: a latin townyelv he­lyét lassan-lassan az anyanyelv foglalta el, a tudományoknak nagyobb tér s idő jutott, a latin és görög nyelv megmarad­tak mint tan tárgyak. A mai g. kompromisszum az ó- és új­kor között, mely azonban nem mondható sem szerencsésnek sem teljesnek, mert nem szerves: az ó-korból sokat, az újból keveset ad! Mivel a jf.-nak karakteriszt,ikonját a klasszikus nyelvek s irodalmak képezik s állítólagos fölényét is ezek biztosítják, tekintsük közelebbről a klasszikus s modern nyelvek s irodalmak viszonyát. A ^.-ban a latin s a görög nyelvet tanítják s ezen eszköz mellett nagyobbára megfeledkeznek a tulajdonké- peni czélról s magasabb hivatásról: e két nyelv kulcsá­val ama csodálatra méltó nép irodalmát, gondolat- s ismeret­világát feltárni, s ennek alapján megismertetni az amabból fejlődött új kort s tudományt. Emlegetik a latin grammatika szellemképző hatását mint a helyes gondolkodás legjobb is­koláját, mely merő következetességre tanit. Kérdem: a latin nyelvtan szabályainak következetes kivételeivel szemben, mennyivel kevósbbé „szellemképző“ a modern nyelvek gram­matikája? — A klasszikus nyelvek kizárólagos híveinek egy másik argumentuma az, hogy ama nyelvek nélkül a tudomá­nyos kútforrások előlünk el vannak zárva, de még a műsza­vakat sem igen érthetjük meg. Mellőzve ezen utóbbi, megle­hetősen kicsinyes érvet, mert hisz csak ezért 8 éven át heti 5—7 órában latinul tanulni, bizony kár volna — meggyőző­désem szerint a tud. pályán való továbbképzésre (talán az egy teológiait kivéve) legalább is oly szükség van a franczia, az angol s a mi viszonyaink között a német nyelvre, mint amazokra. S ha amazokat utóbb az illető magánszorgal­mára óhajtjuk bízni, miért ne tehetnők ezt emezekkel ? — Azok, kik a klasszikus nyelveknek abszolút, korlátlan csal- hatatlanságot tulajdonítanak, görcsösen ragaszkodnak azok egyedűl-üdvözítő voltához s ahhoz, hogy mellőzésük egy­értelmű volna az ifjúság idealismusának kipusztításával. Hi­ába küzdtetek, alkottatok tehát: Petőfi, Arany, Eötvös — Corneille, Racine, Moliére — Shakespeare, Byron, sTenny-

Next

/
Thumbnails
Contents