Állami gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
A reáliskola nem volt — hanem lesz! Ha nem vagyunk is még azon helyzetben, mint más intézetek, hogy a kimagasló jóltevőknek egész csarnokával dicsekedhetnénk*), mulasztást vélek helyreütni akkor, midőn egy oly férfiú emlékezetét örökítem meg e lapokon, ki már akkor gondoskodott egy Egerben felállítandó reáliskoláról, mikor az csak néhány „túlzó és pogány“ jámbor óhajtása volt. Megvallom, előttem már maga azon körülmény, hogy valaki korát vagy mondjuk pontosabban.- a helyi viszonyok jövendő alakulását, közel egy negyed századdal volt képes megelőzni, nagy jelentőségű s nagyban felköltötte érdeklődésemet az illető személyisége iránt. Elsős mindezideig egyetlen ösztöndíj-alapítónk emlékezetének megörökítését azonban nem csupán a hálaérzete sugallja; kötelességszerűen óhajtja ezt az illető jótéteményekben részesülő ifjak érdeke is, kik előtt csak emelkedni fog az adomány értéke és becse, ha ismerik az áldott szívet is, mely róluk ekként gondoskodott. S ki tudja, nem szolgáland-e ez, nem a hiúság révéD, hanem a valódi érdem szempontjából, buzdításúl más nemeslelkű s tehetős polgártársaknak is arra, hogy a reáliskolát látogató szegény, de tehetséges ifjakat tanulmányaikban támogassák! *) L. a cziszterczi rend egri kath. főgimnáziumának 1861/2. értesítőjében: Az egri gimnáziumi tanuló it jóság ösztöndíjai, jutalmai és ezek alapitói oz. értekezést (n. - 4, r. 24.' 1.).
