Állami gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
8 ló di műveltség épületének sarokköve, mely ha kidől, megrendül az egész épület, halállal fenyegetve összes lakóit. Szeretet nélkül, minden tudásunk, minden életrevalóságunk, minden ügyességünk, minden okosságunk, sőt minden hitünk daczára nem vagyunk egyebek, mint csengő érez és pengő czimbalom. Ha a törvényt tisztelő szabad polgárokká lesztek egykoron, kedves tanuló ifjak, és az igaz szeretet láncza fog embertársaitokhoz fűzni; ha e két erény lesz ékessége Magyarország ifjabb nemzedékének általában, akkor bízhatunk ennek a nemzetnek a jövőjében, akkor mi éltesobbek, földi pályánk végén, békében hajthatjuk majd nyugalomra fáradt fejünket. Mert az említett két sarkalatos erény birtokában meg fogjátok szerezni azt az erényt is, melynek gyakorlásában dicső királyunk oly fényes példát ad, t. i. a kitartó munkásság, a szigorú kütelességérzet erényét. „Az ibolya ép oly fontos, mint a ezédrusfa“, — mondja a külföld egy jeles Írója. Ennek a mondásnak az a félre nem magyarázható értelme, hogy a maga helyén, a maga körében egyik ember olyan fontos mint a másik, s hogy értéke nem állása nagyszerűségétől, hanem azon szakértelemtől, pontosságtól, lelkiismeretességtől függ, melylyel állását, legyen az bármi szerény, betölti. — Munka és munkafelosztás, — ez a legújabb kor jelszava. Miért állíthatják elő a gyárak olyan olcsón az ő iparczikkeiket ? Azért, mivel minden gyári munkás állandóan ugyanazt a munkát végzi, melybe annyira bele gyakorolja magát, hogy teendőjét a lehető legrövidebb idő alatt mégis jól képes elvégezni. — így van ez a népek életében is. Hova lennénk nunkafelosztás nélkül? Bizony meg volnánk akadva, ha mindenikiinknek magának kellene szántania, vetnie, aratnia, a háztartás teendőit teljesítenie, ruházatát elkészítenie, lakását fölépítenie és e mellett még valamely nyilvános hivatalt is betöltenie. Ezért minden ifjú minél előbb vessen számot magával, vizsgálja meg hajlamait és tehetségeit, és a mely foglalkozásról hiszi, hogy egykoron kedvvel, sikerrel fog abban munkálkodhatni, azt válaszsza életpályáit], abban képezze ki magát alaposan, arra vesse magát egész erejével, annak éljen testtel — lélekkel. És ha ez a foglalkozás még oly szerény volna is — ne nézzen az irigység kancsal szemével embertársára, kinek
