Állami gimnázium, Eger, 1891

Tartalomjegyzék

6 badság nélkül nincs élet, nincs fejlődés, nincs haladás; - a szabadság a szellem éltető levegője, melyet ha megvonnak tőle, az élet föltételétől fosztják meg; szüksége van erre az éltető levegőre a nemzetnek mint egésznek épúgy, mint az egyes polgároknak is. A magyar mindig lelkesedett a szabad­ságért, és ha hazájának önállósága, függetlensége veszélyben forgott, mindig kész volt a szabadságért vérét, életét áldozni. De haladt és halad Magyarország a polgári szabadság terén is. Az 1848-iki törvényhozás sok szabadelvű alkotással Örökítette meg emlékét, mely alkotások közt kétségtelenül a jobbágyság megszüntetése a legfontosabb, a legmélyebbre ható. Azóta pe­dig lépésenként, de biztosan haladunk azon fenséges czél felé, mely minden magyar állampolgár teljes egyenjogúságában áll. Ilyen korban, mely a szabadság jelszavát írta zászlajára, nagy azonban a veszély, hogy a szabadság folytonos hangoz­tatása üres beszéddé válik s hogy e fenséges elv félreértése visszaélésekre vezethet. — Óvakodjatok ezért, kedves tanuló ifjak, a szabadság fogalmának helytelen felfogá­sától! Nincs az a bűn, nincs az a kegyetlenség, nincs az a brutalitás, nincs az a vandalismus, melyet őrjöngő emberek a szabadság szent nevében el ne követtek volna. Jól mondja Vörösmarty az ő „Hymnus“-ában: „Isten segíts, szabadság Is­tene! Add, hogy megértsük e nagy szózatot“. És alább megmagyarázza ő maga, mit kell szabadság alatt értenünk így intve bennünket: „Tiszteljük azt a törvény érez szavában !“ Vörösmarty szerint tehát az: szabad, ki a hajthatatlan törvényt tiszteli. Ennél szebb, ennél talpraesettebb meghatározását a szabadságnak nem lehet képzelni. Kizárja egyfelől a féktelen­ség, másfelül a szolgalelküség szellemét, mely mind a kettő egyaránt megölője az igazi szabadságnak. A ki lábbal tiporja a törvényt, a ki az erkölcsiség, a rend, a közérdek, a közjó helyébe a maga kényét-kedvét teszi, a ki azt hiszi, hogy sza­badnak lenni annyit tesz, mint bármit akarhatni, bármit tehetni, az nem szabad, hanem féktelen, és bármennyire hangoztassa is szünet nélkül a szabadság szent eszméjét, nem előmozdí­tója, hanem, tudva vagy nem tudva, halálos ellensége az igazi szabadságnak. A ki pedig meghajol az akár vallás-erkölcsi, akár polgári törvény előtt, de nem meggyőződésből, nem tisz­teletből, hanem hunyászkodó gyávaságból, a büntetéstől való

Next

/
Thumbnails
Contents