Állami gimnázium, Eger, 1890

14

érdemeket szerzett tényezők iránt mélyen érzett hálámnak újból kifejezést adok, — hozzátok szólok kedves növendékeim!

Ti vagytok az egri reáliskola legelső növendékei, ti fogjátok tölünk legelsőben fogadni azon tanításokat, melyekkel az ismereteket s a jó erkölcs magvait gyermeki sziveitekbe oltani törekedni fogunk. — A ti előhaladástokból fogják kedves szüléitek megismerni ezen intézet értékét, s majd az életbe kilépve ti fogjátok aratni fáradozásunk és szorgalmatok gyümölcseit.

De a tudás még magában keveset ér, csak akkor hoz áldást, ha az a jó erkölcscsel karöltve jár.

Mi nemcsak tanitani, mi nevelni is fogunk titeket, s hogy működésűnk sikert arasson, az nagy részben tőletek is függ.

Tekintsétek az iskolát oly helynek, a hol nemcsak a tudományokban fogtok gyarapodni, de a hol a szivet, kedélyt, jó erkölcsöket is meleg szeretettel, gonddal ápoljuk s belőletek a hazának és társadalomnak hasznos tagjait neveljük.

Szeressétek egymást, mint testvérek, mint egy anyának gyermekei, mert a szeretet, a kölcsönös becsülés az, mely az életet megédesíti, bajainkat enyhíti, feledteti, s késő vénségünk- ben is örömmel tölt el tanulótársaink s egymás iránt szeretettel eltöltött múltúnkra, boldog ifjú korunkra való visszaemlékezés.

De a mi fő, dolgozzatok, munkálkodjatok szorgalmasan, kitartással, lankadás nélkül!

A munka azon éltető elem, a mely a természet nyers adományait felhasználhatókká az emberiség czéljaira alkalmassá teszi, a munka az, mely megszerzi a népek jólétét, boldogságát, s mely egyeseket ős egész államokat gazdagokká tesz.

Nézzétek a kis méhállamot, a melyben a munkafelosztás elve oly szépen szemlélhető! Nincs egyetlen tagja, mely rendeltetését be ne töltené, mely a reá várakozó s feladatául kitűzött munkát a legnagyobb kitartással ne teljesítené. — S erre szükségük is van, mert ha a méhállam lakosainak csak egy része dolgoznék, másik része pedig a mások fáradságával szerzett táplálékot kényelmes semmittevésében csak fogyasztaná, — a szigorú tél bekövetkezésével nem volna elegendő táplálékuk, s az egész állam élete a pusztulás veszélyének tétetnék ki.