Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1946

3 módon kegyeskedjék gondoskodni arról, hogy boldogult nagynéném tárcsái Majzik Charitás, férjezett Siskovics Lajosné neve a teljes feledésbe ne menjen. Mindezek előrebocsátása után a tarnamérai és szabadul rendelkezésem alatt álló és kereken 40 kataszfrális holdat kitévő tagbirtokom további rendeltetését illé'-' tőleg annak a megemlítésével, hogy ezen tagbirfokom után épen úgy, mint az összes más ingatlanaim után, az ingatlan-vagyonváltság annak idején lerovafott,. a követke­zőkben rendelkezem: Ebből a földbirtokomból alapítványt létesítek. A jó Isten ügy akarta, hogy egyetlen, nagy reményekre jogosító gyermekem, ifj. tárcsái Majzik Viktor a jog-és államtudományok doktora, okleveles kereskedő, Heves vármegye szolgabírája és a volt cs. és kir. 6-ik huszárezred zászlósa, fiatal életét a harc­téren a hazáért áldozta fel. Az 1916. évi szeptember hó 5-én Delejow mellett az akkori Kelet Galiciában súlyosan sebesülve került orosz hadifogságba, soha magáról hírt nem adott és ismeretlen helyen nyugodva várja a boldog feltámadást. Holttányilvánífása a törvényes módon megtörtént, és ma már a nagy világ előtt a neve is feledésbe merült. Istenben boldogult felejthetetlen s életem utolsó percéig méltón gyászolt angyali jóságú feleségemnek, született lipovniki Lipovniczky Irénnek és nekem azonban az az együttes óhajunk és akaratunk, hogy ennek a nemeslelkű, vallásos és hazafias érzésű jó fiúnak, aki az összes tanulmányait fényes eredménnyel végezte el, s aki rövid életében csupa szelídség és jóság volt, s a szüleinek csak dicső halálával okozott gyó­gyíthatatlan nagy és a jó édesanyát korai sírjába vivő fájdalmat, a neve mindörökre fennmaradjon és a késői kor ifjúságának is például szolgáljon. Szeretett jó fiunk középiskolai összes tanulmányait az 1901—1909. tanévben mindig jeles eredménnyel a hazai ft. Ciszterci Rend ősrégi és az én családommal másfélévszázadon át összefonott egri akkori főgimnáziumában végezte. Az alapítványt tehát ennek az intézetnek, most már a Ciszterci Rend egri Szent Bernát-gimnáziumának tanulói segélyezésére és jutalmazására létesítem. Azt kívánom, hogy az alapítvány szeretett fiam nevét viselje, s annak jövedel­méből segélyben vagy jutalomban ennek az intézetnek magyar anyanyelvű, római (tehát latin avagy görög szertartású) katolikus vallású, hazafias és vallásos érzületű és e szempontokból is kifogástalan magaviseletű növendékei részesüljenek. Hogy a segélyezés vagy jutalmazás milyen módon és formában történjék, s hogy abban az arra érdemesek a középiskolai, avagy a főiskolai évek alatt is része- süljenek-e stb., erre nézve kívánságot nem fejezek ki, hanem ezek és más ezzel ösz- szefiiggő kérdések meghatározását az alapítólevél fogja tartalmazni, amelynek a kiál­lítására és a jóváhagyásuk megbeszélésére a nevezett intézet akkori, az alapítvány kezelésére pedig mindenkori igazgatóját kérem fel és hívom meg. Mégis az alapítványt illetőleg, a következő kéréseimet kérem figyelembe venni. Ez a tarnamérai földbirtokom, amelyet örök tulajdonul ennek az alapítványnak hagyományozok, elsőrendű minőségű szántóföld, amely haszonbérlet útján mindig jövedelmező. Azt kívánom, hogy ez a földbirtok vis major esetét kivéve soha el ne ide- genítíessék. Ez a kívánságom a közismert körülményekben, a bizonytalan jövőben s abban a szomorú tapasztalatokban leli indokát, hogy az értékpapírokban, készpénzben stb. létesített ilyen alapítványok értéküket kivétel nélkül elveszítették és semmivé váltak. Kérem, hogy az alapítvány jövedelmének terhére évenként a lehetőséghez képest november hó második felében (boldogult fiam, akinek nevét az alapítvány viselni fogja, 1891. év november hó 25-én született Gyöngyösön s ugyanott a felsővárosi r. kát. plébániai templomban kereszteltetek meg) a megdicsőült fiam lelkiüdvéért ünnepélyes gyászmise tartassák, amelyen az intézet katolikus vallású növendékei megjelenni szíveskedjenek. Kérem, hogy a segélyek és jutalmazások átadása, illetve a juttatás kihirdetése az intézeti ifjúság jelenlétében, boldogult, s a hazáért dicső halált halt fiam nevének a megemlítésével történjék.“ „6. Életem folyamán egyedüli kedvtelésem a könyvek beszerzése volt. Az idők során meglehetős állományú könyvtárt szereztem be. A könyvek iránti szeretetem s az a cél, hogy a vármegye tisztviselőinek önművelődését előmozdítsam, indított arra is, amikor Heves vármegyének több mint 15 éven át alispánja voltam, hogy a vár­megye könyvtárának alapjait lerakjam. A könyveim felett tehát a fentiekből is kiindulva, de különösen azért, hogy Heves vármegye és annak közönsége iránt érzett mélységes hálámnak némi szerény kifeje­zést adhassak, akkép rendelkezem, hogy az összes és bárhol található könyveimet Heves vármegye közönségének, tehát annak a vármegyének hagyományozom, amely vármegyének a szépapám, nagyapám, apám, én és felejthetetlen fiam hűséges tiszt­viselői voltunk, s akiknek a sora a megdicsőült fiam hősi halálával záródott le.

Next

/
Thumbnails
Contents