Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1946
4 Abban a reményben, hogy Heves vármegye nemes közönsége nem zárkózik el kérelmemtől, s ezt a csekély megemlékezést egyik leghűségesebb fiától, aki boldog és büszke volt arra, hogy ennek a vármegyének a szolgálatában állhatott, elfogadni méltóztassék, még arra kérem, hogy családi okmányaimat, az én és szeretett fiamra vonatkozó iratokat (iskolai bizonyítványok, diplomák, nemességi, kinevezési, választási stb. iratok), amelyeket még életemben összegyűjtve rendeztem, levéltárában őrizetbe venni és így ezeket a nekünk nagyon értékes iratokat az esetleges végső megsemmisüléstől megmenteni méltóztassék. Kötelezem az ingóságaim örököseit, hogy a halálomkor bárhol található összes könyveimet ládákba csomagolva költségmentesen küldje el a külön csomagolt és őrizetre szánt iratokkal együtt Heves vármegye közönségének.“ Az egri gimnázium, míg ő élt, mindig érezte s egy-egy jutalomadománya érkezésekor tapasztalta is részéről a hűséget s ragaszkodó szeretetet. Most, hogy korán elvesztett Szeretteihez ő is megtért, az intézet érzi a hálát iránta s ezt akaratának hűséges teljesítésével évről-évre meg is fogja vallani, mert a javára tett s céljától, míg magyar lesz az egri gimnázium, el nem vonható földalapítványa az Isten áldásából minden évben bőségesen meg fogja teremni az életbiztosító kenyeret az érdemesített tanulók számára. Ezért emlékének kegyeletes megőrzésére külön nem is kérjük az intézet tanárait és tanítványait, hiszen az Évkönyvek bizonysága szerint az egri gimnáziumban hagyomány nagyra és jelesre nőtt fiai nevének jótétemény nélkül is az „Intézet múltja“ c. fejezetben megörökítése. Majzik Viktor a legjelesebbek és leghűségesebbek közé tartozik. De kérjük őket is, azokat is, akik ismerték, tisztelték és szerették, hogy a sírját megszentelő pap e helyen megismételt imájának szárnyán Égbe szálló lelkűk esedezze le számára az igazakat jutalmazó Isten irgalmas szerefetét: „Mindenható Úristen 1 Hűséges szolgádnak, Majzik Viktornak, földi részét helyezzük itt az édes anyaföldbe, kívánsága szerint húsz évvel ezelőtt elhunyt szeretett hitvese mellé s vele egy sírba. A lelkét nagy és nemes erényeivel mi, kik itt vagyunk, szívünkbe zártuk abban a pillanatban, amikor halálhírét vettük, de erre meg fog dobbanni azoknak a szíve is, akik majdan, a vérzivataros és viharos idők elmúltával, értesülnek e nemes, igaz és jóságos ember akkor nem egyedül való váratlan elhúnytáról. Távollevők sokkal többen vannak, mint akik itt vagyunk. Rokonok is, munkatársak s barátok is most egymástól szétszórtan, egymásról mit sem tudva, szanaszét vannak, de jelenlevők és távollevők valamennyien egyek és együtt leszünk majd abban a veszteségfájdalomban, hogy tárcsái Majzik Viktor is életét vesztette e szörnyű világháború életerőt apasztó szenvedéseit és szívet megbénító borzalmai miatt. Húsz év óta, amikor az első világháborúban eltűnt nagy reményekre jogosító egyetlen gyermekét sirató, utána vágyódásában és érte való bánatában elsorvadt áldott lelkű és áldott emlékű hitvesét elvesztette, egyedül élt ő, de miként előbb, mint Heves vármegye alispánja, utóbb, mint a Közigazgatási Bíróság nagytekintélyű tanácselnöke, s legutóbb vármegyéjének bizalmából, a felsőház mindenkitől tisztelt tagja csak a köznek, a nemzetnek gyümölcsöztette kiváló képzettségét és példaszerű, szinte páratlan szorgalmát. Ezért látom itt, e csaknem árva sírnál, lelki szemeimmel Heves vármegye minden polgárát, mert ott mindenki ráemlékezik, mint a vármegye történetileg legkitűnőbb alispánjára; azután az egész magyar Közigazgatási Bíróságot, ahol nemcsak tisztelték általánosan ismert szaktudásáért.és szorgalmáért, hanem szerették is lelki előkelőségéért és finomságáért, s itt látom a magyar politikai élet törvényhozó testületének, a felsőháznak sok tagját, mert nemcsak odavaló volt, hanem öregkorban is érdemes munkájáért szükségszerűen odavalónak is tartották. Mindenható Úristen 1 Ilyen férfi földi részét hoztuk ide, hogy nagymultú családfája továbbtermő ágától és gyümölcsétől megfosztott életének néma, de mély szomorúságát, az életvég borzalmait, az ideiglenes sírhely kietlenségét és árvaságát a hitvesi szeretettel várt és hitvesi szeretettől megnyílt sír békéje, csendje és nyugalma váltsa fel. Mi ezt kérjük is Tőled, Élet és Halál Ura; azt meg bízva, bizakodva hisz- szük, hogy ami immár csak a Tiéd, Urunk Istenünk, az ő nemes lelke ítélőszéked előtt már igaznak találtatott, mert ilyen, a Te és Anyaszentegyházad törvényei szerint élt és imádkozott is, sőt végakaratával is gondoskodott arról, hogy évről-évre Neked bemutatandó szentmise-áldozat segítse Őt és Szeretteit a Te fennséges színed elé jutás kegyelmére, a boldog feltámadás örömére s az örökélef dicsőségére, Amen!“ Dr. Kürti Menyhért, kát. tanügyi elnök-főigazgató.
