Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1946
K |_REV?*1 _ _ I MÄJZIK VIKTOR 1867—1945. __________I A férfiú, akiről az egri gimnázium Évkönyvének emlékező lapján írunk, csak mint leghűségesebb öregdiák és leghálásabb szülő tartozott az Alma Materhez. Aki meg most e ráemlékező és emlékeztető kegyeletes sorokat írja, ha mint volt diák, tanár s igazgató, lelkének gyökérszálaival egész életre elszakíthafaflanul az intézethez tartozónak érzi is magát, immár tíz esztendő óta nem illetékes arra, hogy a közös nevelőintézet krónikáját rójja. Rendkívüli az első eset, hogy egy csak volt diák neve díszíti az Évkönyv ünneplő lapját, rendkívüli a másik is, hogy intézeten kívül álló kérhessen és kapjon engedelmeí az intézet történetéhez tartozó esemény megírására. E rendkívüliségeket — egyfelől a helyrevalóságof, másfelől az illetékességet — nem a két szereplő öregdiáknak félszázados, ritka nemes s egyenletes baráti kapcsolata magyarázza meg, hiszen ez csak kettőjüknek merőben személyes öröme és szerencséje volt, hanem az elsőt megokolja, egyenesen követeli a diákhűségnek és szülői hálának az a nagyszerű végső cselekedete, amellyel nevét az egri gimnázium történetébe beírta; a másodikat meg kötelességgé feszi a Gondviselésnek az a szinte rendeltetésszerű kegyes irányítása, hogy a hősi halált halt gyermek s elhunyt hitves hiányában, a háborúban szétszóródott rokonok és barátok távolléte miatt egyedül maradt jó embernek Budapest ostroma közben a lakásával szemben levő múzeumkertben hevenyészett sírját a borzalmakból kimenekült, hajléktalan legrégibb és leghűségesebb barát fedezze fel, majd onnan halottnak járó tisztesség nélkül heverő testét kiemelje, végső akarata szerint haló porában is áldott-emlékű hitvese mellé rendes sírba temesse el s minderről, ha majd a nagy vihar elvonult és lehetőség is lesz, az idő is megérik rá, mindazoknak, akikre kitűnő életében tartozott, akikkel a közjó érdekében hosszú időn keresztül dicsőségesen dolgozott, hírt is adjon. Erre most a lehetőség is megnyílt s a nagy vihar lecsillaputfával az idő is elérkezett; a híradásra legmegfelelőbb utat-módot pedig napfényre került végrendeletével a hálás megemlékezésre kötelezett nevelőintézet igénylésével egyezően akaratán kívül maga jelölte meg. Majzik Viktor földbirtokos, előbb Heves vármegye alispánja, majd a Közigazgatási Bíróság tanácselnöke, vármegyéjének képviseletében a felsőház tagja, több érdemrend tulajdonosa és sok közcélú egyesületnek önzetlen tagja, 1945. január 16-án éjjel, Budapest ostroma alatt az óvóhelyen 78 éves korában szívbénulás következtében szép csendesen elhunyt. Ideiglenes sirbaféfele január 19-én, temetése engesztelő szentmisével és beszentéléssel a Kerepesi temetőben (54. tábla, 7. sor. 13. sírhely) 1945. március 19-én ment végbe. Ércnél maradandóbb emléket magának s temetetleniil elporladf, vagy ismeretlen sírban fekvő fiának végrendeletében ő maga állított. Ebből a íisztelefremélfóan gondos és bölcs családi és magánrendelkezések nem érintésével csak a közre tartozókat emeljük ki. „A jó Istennek nevében! 1933. július 19-én kelt Végrendelet vonatkozó pontjai: 3. Tárnáméra (Heves vármegye) község határában a 73. sz. telekkönyvi betétben A. I. 1-—5 sorszám alatt, továbbá a tarnamérai 74. sz. telekkönyvi betétben A. 1. 7—10. sorszám alatt van két egyenlő nagyságú tagbirfokom, amelyek közül csak az egyik feletfrendelkezhetem, nevezetesen a felett, amely a néhai édesatyám, tárcsái Majzik Viktor volt országgyűlési képviselő, Heves vármegye alispánjának a tulajdona volt, amelynek egyik fele az 1885. évben öröklés útján jutott a birtokomba, a másik fele pedig az 1911. évben a féltestvérem, Nánássy Mihályné szül. Majzik Gizellától való vétel útján. A másik tagbirfokom a néhai nagynéném tárcsái Majzik Charitás, férjezett Siskovics Lajosné tulajdona volt és az 1886. évben tőle örököltem, úgy azonban, hogy erre a Magyar Tudományos Akadémiának utóörökösödési joga van arra az esetre, ha leszármazók nélkül halnék meg. Miután ez a sajnálatos eset a nagy reményre jogosító fiamnak, ifj. tárcsái dr. Majzik Viktor, Heves vármegye szolgabírájának és a volt cs. és kir. 6-ik huszárezred zászlósának a harctéren az 1916. év szeptember hó 5-én történt eltűnése és az egri kir. járásbíróságnak a Pk. II. 6048/1925/3. sz. alatti holttá nyilvánító végzésével bekövetkezett, erről a tagbirtokról nem rendelkezhetem, mert az halálom után a boldogult nagynéném rendelkezése következtében az utóörökösként rendelt Magyar Tudományos Akadémia birtokába megy át. Minden esetre kérem a tekintetes Akadémiát, amely boldogult nagynéném rendelkezése következtében tekintélyes értékű ingatlan birtokába jut, hogy megfelelő
