Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942
15 elfogultságot félretéve megállapítják, hogy minden tekintetben felülmúlja az anyamonostor, Wellehrad szépségét és gazdagságát. Tőlük tudjuk meg, hogy a szentély felett egy kisebb torony is emelkedett két kis haranggal, melyek kötelei a főoltár mögött függtek. A ciszterciek berendezkedése meglehetősen soká húzódott. A morva apátságnak egyelőre kevés magyar tagja volt, s minthogy a savniki birtokokat a pásztóiak már nem kapták meg, állandó nehézségekkel kellett küzdeniük. Mire nagynehezen komoly munkához láthattak volna, előbb Wellehradot, majd 1787-ben Pásztói és ezzel az egri házat is utolérte végzete: II. József az apátságokat eltörölte, miután a kollégiumot és rendházat már korábban katonai használatra foglalták le. Ettől kezdve ismét a püspök a templom gondviselője, majd 1796-tól ezt a tisztet a gimnázium igazgatója veszi át, mely állást továbbra is ciszterciekkel töltöttek be, de egyikük sem tudta megakadályozni a remek épület és felszerelése lassú pusztulását. A templom jól jövedelmező gyógyszertárát eladták, a templomi kincseket királyi parancsra Budára Szállították s mindezt az 1800. évi borzalmas tűzvész csak betetőzte. Augusztus 23-án a környező épületcsoportokkal együtt a templom is leégett. Tetőzete, toronysisakjai, az öt harang, az óra, az orgona teljesen elpusztult, sőt boltozata is több helyen beszakadt. A bajt csak növelte, hogy nem volt, aki a károkat rendbehozza. Végre Miklósy Ferenc nagyprépost újabb templomi értékek eladása árán az épületet ideiglenes tetőzettel látta el. Ilyen állapotban látták viszont a pásztói apátság életretámasztása után az 1802-ben ismét Egerbe költöző ciszterciek. Azonnal hozzáfogtak a javításokhoz, s az utolsó pásztói apát, Schumann Teofil buzgólkodása folytán, a következő években a sérült épületekre több mint húszezer forintot költöttek. A templom falait a tető alatt erős tartó-vasakkal húzták össze, a festményeket és szobrokat olasz munkásokkal javíttatták ki, az orgonát, az órát, a harangokat újakkal pótolták (12, 8 és 4 mázsásak, a minoriták hist, domusa szerint 1808. október 8-án húzták a toronyba), s a templom előtti meredek feljárót a leomlás ellen falazással védték meg. Felszerelésének 1809-ből származó jegyzéke azonban csak árnyéka az egykori gazdagságnak. Az épületcsoportot 1827. augusztus 26-án újabb végzetes csapás érte, ismét teljesen leégett. Az előző tűzvészben már leírt károkat csak tetézte, hogy anyagi nehézségek miatt most sem foghattak azonnal a javításokhoz. A tél s a következő év esőzései a boltozatot úgy tönkretették, hogy alkalmakként dézsaszámra hordták ki a templomból a becsurgó vizet. Végre a gimnázium régi épületének eladási árából munkához láthattak, de a templomot csak 1831-ben adhatták át
