Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942
16 a használatnak, amint ezt a kapu fölötti évszám is jelzi. A több helyen beomlott boltozatot újra rakták, vasalták, belülről és kívülről is újra vakolták, a tetőzetet terméspalával fedték be, s a tornyokra új sisakot tettek. 1830-ban készült jelenlegi egyetlen harangunk, 6 mázsás, Sarlós-Boldogasszony tiszteletére szentelve. Kracker falképei teljesen elpusztultak, s a boltozat hat szakaszának friss vakolatára Lieb Károlynak, egy egyébként teljesen ismeretlen festőnek képei kerültek. Figurális díszítés azonban csak hármat borított, s ezeken az „oculus providentiae“, angyalkák által tartott „Agnus Dei“, s a kórus fölött a hárfázó Dávid alakja volt látható. A szentély fölötti s az attól számított harmadik és ötödik szakaszt csupán architek- tonikus vonaldíszítés fedte. Értékükről Szvorényi József, aki mint kis diák az eredetit láthatta, elég lesújtóan nyilatkozik. Az ötvenes évek elején gimnáziumunk nyolcosztályos főgimnáziummá lett, s ez tette szükségessé, hogy 1856-ban a szentély déli oldalán levő karzatokat elfalazzák, s tantermekké, illetve szertárakká alakítsák. Ez lett a sorsa az északi oldal második emeleti karzatának is. A következő 1857. évben újabb munkálatokra került sor. A templomot ugyanis 1835-ben és 1841-ben földrengés rongálta meg, s az ekkor keletkezett repedések lassankint veszélyessé tették a benne való tartózkodást. A falakat és boltozatot kijavították, szilárdságát vasru- dakkal biztosították. Ugyanekkor rendezték a templom és rendház előterét is, s a régi terraszon álló négy szobrot a keleti oldal hosz- szában helyezték el. Ugyanezen év őszén új orgonával gazdagodtunk, mert a legutolsó tűzvész óta használt kisebb hangszer már nem felelt meg céljának. A nagy, 26 változatú orgona 6000 forintnyi költségen készült, s Ludwig Moser salzburgi orgonakészífő szakértő munkáját dicséri. A kórus egy ablakát azonban e miatt el kellett falazni. Bár a rendi elöljáróság, amint az az eddigiekből is kitűnhetett, állandóan gondját viselte páratlan értékű templomunknak, megfelelő anyagi eszközök hiányában csupán ideiglenes, s nem mindig kielégítő javításokkal igyekezett a meglevőt óvni az elemek pusztításától. A nyolcvanas években azonban már elkerülhetetlenné vált a százados, sok vihart látott épület alapos megújítása. A ma is álló új toronysisakok megépítése 1885-ben sajnos nem mondható sikeres vállalkozásnak, de annál jelentősebb az 1888-ban folytatott megújítás munkája. A zirci apátság ugyan ekkor is csak 5000 forintot adott, de Juhász Norbert, gimnáziumunk egykori igazgatója majd tankerületi főigazgató, aki ekkor már munkás élete megérdemelt nyugalmát élvezte a rendház békés falai között, a költségeket még 10.000 forinttal toldotta meg. így azután nemcsak a legszükségesebb építészeti javításokat végezhették el, hanem megújították, átfestették
