Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942
14 fölött lebegő csillagkoszorút tartó angyal, melyet Szvorényi József finom érzéke mentett meg az 1888-i nagy* restaurálás alkalmával. A leírás szerint a mennyezet boltozatának hat szakasza közül négyet Borgia Szent Ferenc életének egy-egy jelenete díszített: Izabella császárnő holttestének láttán a világ hiúságára döbben, a gazdag bűnöst hiába inti bűnbánatra, ujjongó angyalok között mennyei dicsőségében, s végül a szent, mint királyi vates az égi geniusokkal együtt zsoltározik. A másik két mezőt a hajó közepe és a szentély fölött láfszat-architektura díszítette. Ezen kívül a hajó középső boltozatát tartó íveken a négy egyházdoktor gazdag színezésű képe pompázott, s bár a leírás nem említi, kisebb kompozíciók borították a mellékoltárok benyílójának boltozatát is. 1772- ben a régi, egyszerű fából készült szószéket lebontották, s új, sárgára márványozott, gazdagon díszített emelvénnyel cserélték ki, mely pompás harmóniában simult a vörösmárvány pilaszterekhez. Ezzel a templom teljesen készen állt. A rendház krónikása mintha maga is megiftasodna a színek és fényék zenéjétől, a formák rokokó bájától, elfogultságtól menten mondhatta: „Minden fenséget és kellemet lehel, a templomba lépő tekintetét magával ragadja, lelkét Isten iránti szeretetre gyújtja.“ A templom építészeti és szobrászati díszeinél talán csak felszerelése volt gazdagabb, hiszen nincs év, hogy a szorgalmas krónikás újabb és újabb gyarapodásról ne adna számot. A templomi edények, az ezüst gyertyatarfók a következő évtizedek viharaiban elkallódtak, csak a miseruhák egy része élte túl a nehéz időket, s ma ezek európai hírű emlékei a barokk egyházi művészetnek. A jezsuita atyák és Eger városa azonban mindezt nem csupán műemléknek tekintette, hanem eszköznek a lelkek megnyerésére, mely mindig csak a lélek gazdagságának lehet kifejezője. Annak a hatalmas lelkipásztori és tanítói tevékenységnek, mellyel a jezsuita atyák megtelepedésük óta a város és környéke szolgálatára adták magukat, lassankint az lett az eredménye, hogy templomuk a hitélet virágzó középpontjává vált. Ezt nemcsak a templom javára tett számtalan alapítvány, ajándék, adomány bizonyítja, hanem az évenkint szentségekhez járulók száma is. Ez a szám 1771-ben 54.280-ra emelkedett, mely Eger akkori lakosságához mérten szinte valószínűtlennek tetszik. 1773- ban a jezsuita rend eltörlésével ez a pezsgő élet szinte egy csapásra szakadt meg, az atyák elszéledtek, s a templom felügyelete egyelőre a püspökre maradt. A kjrály 1776-ban a templomot a gimnáziummal együtt a morvaországi Wellehrad alatt álló pásztói ciszterci konventre bízta. A következő év nyarán az apát két kiküldöttje áradozva számol be a templom és felszerelése gazdagságáról. Minden
