Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942

11

rutinnal fogtak a munkához. A tervezetek a rendi hatóságok valamennyi állomását többszörösen is végigjárták, s az egri házfőnöktől a generálisig valamennyien bámulatos biztonsággal és hozzáértéssel adták elő véleményüket. Különösen a templom fényhatásairól, világításáról folyt hosszú vita: építsenek-e karzatot a szentély déli falához, vagy ne? Az egyik a főoltárra eső állandó erős napsütés bántó hatásaira hivatkozott, a másik a karzat miatt a szentély sötétségétől tartott. Végre is az első vélemény tiszteletbentartásával a templom végleges alakját Andrea Pozzo nagytehefségű tanítványa, az innsbrucki születésű Christoph Tausch adta meg, aki a trencséni jezsuita templom tervezésével már bizonyságát adta képességeinek. Az alapkövet 1700. július 31-én, Szent Ignác ünnepén helyezte le fényes barokk ünnepség keretében Telekessy István püspök, aki fejedelmi bőkezűségével és atyai jóindulatával a munkálatoknak továbbra is támogatója maradt.

Az építkezés a következő két évben is folyt ugyan, bár inkább a sürgősebbnek látszó kollégium épületén dolgoztak, de az ekkor beköszöntő viharos évtizedben, a Rákóczi-felkelés változatos küzdelmeiben minden munka szünetelt, sőt az atyáknak kurucellenes magatartásuk miatt 1707-ben távozniok kellett Egerből, ahová csak 1710. őszén térhettek vissza. Visszatérésük után ismét Telekessy püspök támogatásával fogtak munkájukhoz, aki ezúttal adományával egy gyógyszertár nyitását tette lehetővé, melynek minden jövedelme ettől kezdve a század végéig a templom felszerelése költségeinek fedezésére szolgált. A templom építésének folytatása azonban még ezután is soká váratott magára, mert a derék jezsuiták minden erejét az egyre növekvő diáksereg elhelyezése kötötte le.

1731-ben került sor a még csak egészen kezdeti állapotban levő templom építésének folytatására Erdődy Gábor püspök és bőkezű kanonokjainak anyagi támogatásával. Maga a város is készséggel járult hozzá építési anyagok adományozásával, ingyen szállításával. 1734-ben készült el a szentély, melyet ismét Szent Ignác ünnepén áldottak meg, s ezzel lehetővé tették, hogy az istentiszteleteket ettől kezdve az omladozó török mecset helyett ebben tarthassák. Két évvel utóbb már a hajó boltozata és tetőzete is nagyjából készen állt, majd megépítették a zenészek kórusát, hozzáfogtak a tornyok építéséhez, melyeknek csúcsára a keresztet 1739. júliusában helyezték „harsonák és dobok ünnepi zenéje kíséretében.“ 1743-ban a homlokzati rész kiképzésével a templom építészeti része teljesen befejeződött.

A templom ebben az alakjában, melyet az idők mosíohasága ellenére máig megőrzött, a jezsuiták római templomának, a Gesunak hagyományát továbbfejlesztő hosszhajós típust képviseli. „Mennyezete dongaboltozat, melyet lapos pilaszterek és félköríves boltövek három szakaszra osztanak közbeillesztetí három-három kápolnával, azok fö-