Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942
\ TEMPLOMUNK KÉTSZÁZ ÉVES. A nagy rendi jubileum mellett, melyben az egész ország ünnepelte a magyar és ciszterci lélek örök eljegyzésének pillanatát, meg kell emlékeznünk egy másik, jelentőségében szerényebb, de hozzánk mégis közel álló évfordulóról. Templomunk oromzatáról az 1743-as szám kétszáz esztendeje bámulja az előtte hullámzó életet, melynek talán már egyetlen színe, egyetlen hangja sem a régi, csak az a gesztusa, mellyel az ódon vaskapu kilincsére nehezedő kézzel az Isten csendjébe lép. Ebben a jubileumban is találkozásokat ünnepiünk. Az áldott emlékű alkotókét, akik számára semmi sem volt elég drága és pompás, ha Isten házának díszéről volt szó, azokkal a ciszterciekkel, akik a fölöttük is válságossá fordult időkben sem riadtak vissza semmi áldozattól, hogy a hit és ihlet e remekét megmenthessék. És ezek között a megszentelt falak között találkoztak egri ciszterci őseink először jövendő hivatásukkal: a magyar fiúval. Ezek alatt a derűs boltozatok alatt álltak először magyar ciszterci diákok. Jezsuita elődeinket már a vár visszafoglalását követő évben, 1688-ban a városban találjuk, ahol elhagyott török házakban kaptak szállást. Jobb hiányában a közelben álló mecsetet alakították templommá, melynek felszereléséről Kollonics bíboros és Karaffa tábornok gondoskodott, sőt egy egri élelmezési tiszttől egy kis orgonát is kaptak ajándékba. A megoldás természetesen nem lehetett végleges, de új templom építésére mindaddig nem gondolhattak, amíg a kezdet nehézségeit leküzdve, az új alapítást anyagiak dolgában is szilárd alapokra fektethetik. Ezt az alapot adta meg a prímás, Széchenyi György, midőn a rend egri hazát a királyi kicstártól 60.000 forinton magához váltott szepességi savniki apátság birtokaival ajándékozta meg 1689-ben. Az egykor virágzó, de az I. Ferdinánd és Zápolyai János között dúló harcokban elpusztult ciszterci apátság birtokainak jezsuita kézre jutása mintha előre jelezné, hogy egy század múltán rendünk nemcsak anyagiakban lesz támogatója elődei példás munkájának, hanem folytatója lélekben és szellemben is. Csakhamar megindultak a tárgyalások az építendő új templom terveiről. A jezsuiták ekkor már százados tradíciók birtokában nagy 2.
