Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
58 Kozák Miklós, Krisíon Károly, Molnár m. László, Náday Kálmán, Ruzsin Győző, Sumi András, Székely György, Szpolecsnyi Lőrinc, Tihanyi Károly, Vojnich Iván I. o. f. — Összesen: 34. VI. Evvégi összefoglalások és vizsgálatok. Az összefoglalásokon az utasítások szerint: „A tanár összefoglaltatja a tanulókkal az évközben tanultak fogalmi eredményeit. Mintegy utolsó tanítási órán egységes képben foglalja össze az évi tanítási anyag főbb mozzanatait. Az ismétlésnél már hozzászoktattuk a tanulókat ahhoz, hogy új szempontok szerint tekintsék át a nagyobb körben végzett anyagot; ezt a munkát tetőzi be az évvégi összefoglalás.“ Ennek komoly sikere érdekében azon voltunk, hogy az ismétlés semmiképpen se álljon csupán az évközben tanult anyagrészek sablonos előadásából, hanem új szempontok, mélyebb összefüggések szerint csoporfosíítassék az anyag, különös tekintettel más anyag-részekkel való összefüggésre. Ily módon iparkodtunk az utasítás óhajának eleget tenni, hogy „a tanuló tanúságot tegyen nemcsak a végzett anyagban való jártasságról, hanem az anyag felhasználásában való önállóságáról is.“ A javítón és különbözetin kívül kétféle vizsgálat volt intézetünkben : érettségi és magánvizsgálat. Ezeket a megfelelő utasítások szerint végeztük el, s róluk az „Ugymenet“-ben, illetőleg az érettségi vizsgálatról külön fejezetben (V.) számolunk be. 6. Valláserkölcsi nevelés és a nemzeti öntudat ápolása. E helyen ismételten is kifejtettük az elmúlt években — és tavaly különös hangsúllyal részleteztük — azokat a célokat, amelyek világnézeti nevelő munkánkat irányítják, s megkerestük azokat az eszközöket is, amelyek segítségével célunkat elérni iparkodunk. Azt véljük, hogy ezidén megelégedhetünk annak a megállapításával, hogy munkánkat egyre elmélyülő erővel folytatjuk. Meggyőződésünk, hogy a körülöttünk pusztító világégésből csak úgy menekedheíik meg magyar népünk, és csak akkor diadalmaskodhatik kereszténységünk, ha a most felnövekvő nemzedék gyakorlati módon életre váltja az evangélium és a széchenyies magyar „nemzetiség“ sürgető követelményeit. E meggyőződés harcosaivá, meg nem alkuvó, gerinces és hitvalló katonáivá iparkodtunk nevelni növendékeinket, akiknek fanatikus meggyőződésévé kívántuk tenni a biztos tényt: csak a kinyilatkoztatás kereszténysége és a szép- lőílenül hű magyarság mutatja az utat nemzetünk jövője, fennmaradása és gyarapodása felé. Talán napjaink belső nyugtalanságából, zavarral és tájékozatlansággal terhelt bizonytalanságából következik, hogy — sajnos — egyre többször kell a kereszténység és a magyarság tiszta, félreérthetetlen és igazi tartalmát nemcsak az ellenség támadásaival szemben, hanem a jószándékú, de felületes közgondolkodással szemben is megvédeni, feltárni és megmagyarázni. Ez a körülmény figyelemre méltó, mert mutatja azt a szellemi tájékozatlanságot és dilettan
