Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
51 és feladatát megoldhatja az I—IV. oszt. magyar olvasmány-anyag módszeres feldolgozása. A latin óraszáma a kiszabott anyaghoz mérten íúlkicsiny minden osztályban, de ezen nem az óraszám emelésével, hanem az olvasmány-anyag válogatósabb kiszemelésével és csökkentésével lehetne segíteni a Tantervnek; e helyett azonban újabban még „chrestomathiát“ is kapott a gimnázium a neolatinból. Ez anyagbeli zsúfoltság komoly veszedelmeket rejt magában a szellemi és erkölcsi nevetésre is. Hiszen a gimnázium tantárgyainak jelentős része elsősorban formális képző erejére való hivatkozással igényel magának minél fontosabb helyet az oktatásban, s azzal biztat, hogy a tanulókat elmélyülő, rendszeres gondolkodásmódra neveli. Sajnos ez az ígéret csak részben válhatik valóra, mert a túlzsúfolt megtanulandó anyag és a gimnáziumok egységes tervébe betoldott idegen érdeklődési elemek valódi elmélyedésre kevésbbé ösztönöznek, sőt szellemi felületességre csábítanak. Minél inkább válnak a közölt ismeretek enciklopédikus jellegűekké, annál inkább távolodik el a gimnázium igazi céljától, s lehet szándéka ellenére is közvetítője a szellemi felszínességnek. Ez a szellemi feszültség pedig ártólag hat az értékes jellem kialakulására, és elősegíti az olyan felfogást, amely az életben is így gondolkodik: „Alaposan úgysem tudom a reám bízott feladatot elvégezni, inkább sehogysem végzem el 1“ Mert bátran állítható, hogy az átlagos képességű diák a mai tananyag mellett a felsőbb osztályokban egy-egy napra minden tárgyból lelkiismeretesen nem készülhet el. Munkája kapkodó, hiányos, elmélyülés nélküli lesz, s ilyen munka-módhoz szokik éveken át, ami azután könnyen kihatással lehet nemcsak a főiskolán, hanem későbbi élethivatásában mutatkozó munkateljesítményének értékére és alaposságára is. Növeli a tanulók megterhelését még két más körülmény is: a tapasztalat azt mutatja, hogy az elemi iskola — a maga szempontjából talán helyesen — messze távolodott attól, hogy — miként az elmúlt évtizedekben — tekintettel legyen arra, hogy növendékeinek egy része a negyedik osztály után gimnáziumba kerül. Ezért azután a gimnázium I. osztályának egyre nagyobb nehézségekkel kell megküzdenie a helyesírás, az alapvető nyelvi tények ismerete, a fogalmazás elemei, a számtani alapműveletekben való biztosság és a tanulás technikájának elemeiben való jártasság terén. A gimnázium az I. osztályban rákényszerül arra, hogy tantervi céljait feláldozva olyan alapvető feladatokat végezzen el, amelyeket a gimnázium célkitűzése természetszerűleg feltételez. A másik nehézség ismét tapasztalati: a gimnázium I. osztályába lépő tízéves tanulók (főleg a kisvárosiak, falusiak és fokozottan a tanyaiak) igen nagy részének szellemi felkészültsége általában nem olyan, érettségük és szellemi kiforrottságuk nem oly előrehaladott, hogy megfelelő módon tudnának eleget tenni a gimnázium kövefelmé<1*
