Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940
7 Nemzeti öntudata vállaltatja vele a nemzeti sorsot, a szegénységet és harcot. Az új magyar nemzedék minden tagja világosan tudja, hogy kis nemzet és szegény nép fia. Tudja azonban azt is, hogy ennek a népnek hatalmas hivatása van, s ennek a hivatásnak a szolgálatában kész minden harcra és áldozatra. Igazában a nemzet-sorsnak ez az öntudatos vállalása teszi e fiatalokat magyarokká, s ez a sors-vállalás és hivatástudat az a többlet, amiben jószándékú elődeiktől különböznek. Jellemző vonása még az új nemzedéknek a cselekvő szociális életszemlélet. Szociális téren nem nemzetközi, nem is elméleti, mint a világháborús fiatalság volt, hanem radikálisan keresztény és magyar. A szociális kérdés megoldásában irányító elvei az evangéliumi erkölcs és a magyarság java. Határozottan közösségi érzületű, van érzéke a köz java és érdeke iránt. A közösség javának érvényesülése érdekében rokonszenves előtte az egyéni és társadalmi fegyelem. A tekintély! elvet és annak érvényesülését tiszteli, s előtte készséggel meghajol, de kívánja, hogy az elv képviselői valóban értékes és tiszteletreméltó emberek legyenek. Végül új értelmezést kapott a munka is az új nemzedék szemében. A munka céljának nem a szerzést és érvényesülést tekinti, hanem eszközt lát benne az egyén erkölcsileg helyes boldogulására és a köz javának munkálására. A munka egyben értékmérő is szemében, mert ez dönti el, ki mennyiben számbavehető tagja a népi és nemzeti közösségnek. Az új, fiatal magyar felfogás nem ismer születési előjogokat, csak a munka árán megszerzett jogokat. Aki többet dolgozik a közért, az többet ér, azt több jog, több dísz, több anyagi előny illeti meg. Aki a nemzetért végzett munkából kivonja magát, nem érdemel kíméletet, eltartást, anyagi jólétet. Az egyén fontosságát tehát nem helyzeti, örökölt, vagy családi kapcsolatokon nyugvó előnyei, hanem kizárólag az általa végzett több-munka adja meg. Ez a munka-fogalom határozottan kemény, de gyökerében keresztény és evangéliumi: gondoljunk a példabeszéd királyi emberére, aki a talentum felhasználásának arányában jutalmaz és büntet. Ezek azok a sajátságok, amelyek az ifjúság között élő nevelő szemében jellegzetesnek tűnnek fel napjaink magyar ifjúságának jellemvonásai között. Bár egyre növekednék annak — az egyelőre nem nagy — szellemi és erkölcsi elitnek a tábora, amelyet az új nemzedék értékes vonásai valóban új emberré alakítanak. Hogy valóban megújulhasson életük munkája és áldozata nyomán a magyar föld színe, és a Szentlélek viharai új, termékeny szeleket kavarhassanak föl a Magyar Parlagon! Akkor talán igaza lesz a nagy tanítómesternek, és nem lesz illúzió hinni az új magyar életben. Palos Bernardin.
