Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940

- 47

hanem a Teremfő világfervének iránya, az emberi életcélt meghatározó Isten akarata. — A másik veszély abban jelentkezik, hogy a gimnáziumból kikerült fiatalember látóköre, műveltsége sfb. profán irányban egyre tágul, míg vallási műveltsége nemcsak iskolás fokon marad meg, hanem a felejtés következtében egyre csökken. Ezért a legfelső osztályokban iparkodtunk belátfatni növendékeinkkel a vallási, erkölcsi, világnézeti önművelésnek, továbbképzésnek a szükségét és rámutattunk ennek eszközeire is. Azt akartuk, hogy az iskolát elhagyó végzett növendékeink ismerjék a katolikus hit- és erkölcstan számukra hozzáférhető, műveltségi fokuknak megfelelő írásait, a katolikus élefszemlét, világnézet alapvető, irodalmi értékű és tudományos felkészültséggel megírt műveit; igyekeztünk tájékoztatni őket arról, hogy későbbi élethivatásuk, foglalkozásuk, választott tudományszakuk stb. alapkérdéseit milyen művekből ismerhetik meg a katolikus tudomány és világnézet megvilágításában; ismertettük velük a katolikus tudományos és világnézeti előadások, tanfolyamok, katolikus egyetem stb. jelentőségét és az azokon való részvétel lehetőségeit. Mindezt azért, hogy lelkűkben a vallásos önművelés igényét ébrentarísuk, s így számukra az egyházzal való együttélést a heferonóm nevelés korszakának elmúltával is kellőképen előkészítsük.

Ezek a meggondolások vezettek bennünket, amikor tanítványainknak nemcsak tanárai, hanem természetfeletti életre vezetői, lelkűk pásztorai kívántunk lenni. Ezért kerestük bizalmukat, iparkodtunk hozzájuk férkőzni szeretettel Annak nevében, aki szeretettel győzte meg a világot.

Az egyéni ráhatáson kívül természetszerűleg felhasználtuk a gyakorlásnak és szoktatásnak a tanulók egyetemét illető eszközeit és módozatait, és a szükségesség meggyőződésével teljesítettük mindazt, amit az egyház parancsa és a Ciszterci Rend iskoláinak vallásgyakorlati hagyományai előírnak. így nemcsak a diákmisékre, közös szent- gyónásokra és szentáldozásokra, diák-szenfbeszédekre, a liturgiában való részvételre stb. gondoltunk, hanem bizonyos többletre is törekedtünk. A diákmisék előtt és alatt 4—5 gyóntató állandóan rendelkezésre állt, a Szent József-internátusban szombatonként és első péntek előtt gyóntattunk; az „első pénteket“ tervszerűen iparkodtunk megkedveltetni fiainkkal; a ministrálást tanulóink heti beosztás szerint végezték; szentség-látogatásra gyakran láttuk őket tanulás előtt és a tízpercekben templomunkba illetőleg oratóriumunkba beférni; nemzeti szentjeink tiszteletén kívül különösen Szent Bernát tiszteletét ápoltuk szívükben, akinek virággal díszített képe előtt az iskola főlépcsőházában minden kedden mécses égett, május harmadik vasárnapján pedig ünnepséget rendeztünk tiszteletére.

Különös gonddal ápoltuk a missziós gondolatot: októberben egy

l