Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940
48 vasárnapot szenteltünk a missziók ügyének; a Kis Hiííerjeszfő c. folyóiratot tanulóink 51 példányban járatták; a missziók javára bélyeg-, staniol- stb. gyűjtésben sokan buzgólkodíak; a Kőszegi Missziós Szeminárium kibővítését célzó missziós sorsjegyekből 145 darabot (á 1 P) vásároltak illetve eladtak. Az évi diák-lelkigyakorlatokat a felsősöknek dr. Kiss Isfván egri hittud. főiskolai tanár úr, az alsósoknak Szabó Tihamér intézeti hit- tanár tartotta. Nagy s szép munkájukért fogadják e helyen is köszö- netünketl Ezenkívül zárt lelkigyakorlatokon a budapesti Manrézában 43 felsőoszfályos tanulónk vett részt. Ä nemzeti érzés ápolásában minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy megértessük és megérezfessük növendékeinkkel: a népért és nemzetért való felelősség nem elvont gondolat, hanem készséggel vállalt súlyos teher, amelyet minden magyarnak egyénileg viselnie kell, s amely alól senki, semmiféle körülmények között sem mentesül. Ettől a meggyőződéstől gyakorlatilag azt a tudatot reméljük lelkűkben, hogy a szürke, névtelen polgár is hivatásának, foglalkozásának művelése, állapotbeli kötelességeinek mindennapi teljesítése közben teljes felelősséggel szolgálja hazája és népe szent ügyét vagy károsítja meg azt. A közért, az egész népért viselt felelősségérzet elhalványodásának és az önérdek, élvezetvágy elhatalmasodásának jelen korszakában ennek a gondolatnak eleven élménnyé, cselekedeteket formáló meggyőződéssé való felszítása igen nagy jelentőségű. Nevelésünkben el akartuk érni, hogy fiaink belássák: mindegyik egyénileg is viseli a felelősséget a nemzeti sajátságok, nyelv, föld, hagyományok, zene, művészet, népi erények stb. megőrzéséért, a nemzeti kultúra műveléséért s e kultúra eredményeinek, javainak az alacsonyabb népi rétegekbe való szétosztásáért és a magyar nép erkölcsi, művelődési és szociális felemeléséért, megerősödéséért. Növendékeinknek élénken és alaposan szívébe véstük a magyarság hivatását: a Kárpát-medence népi, kulturális és gazdasági kitöltését és katonai megvédését. Ezért ápoltuk lelkűkben a magyar erényeket, erősítettük bennük a magyarság katonás szellemének vonásait, és tőlünk telhető módon melengettük szívükben a katonai erényeket. Növendékeink katonás szellemének fokozására felhasználtuk a külső fegyelem formaságait is, teljes odaadással támogattuk és segítettük a levente-kiképzés törekvéseit, és igyekeztünk a célhoz irányított módon tökéletesíteni annak eredményeit. A katonai hatóságok, elsősorban vitéz Domaniczky Ödön tábornok, dandárparancsnok úr támogatásával és uzoni Kovács Károly ezredes, ezredparancsnok úr segítségével életszerű elevenséggel töltöttük ki a levente-kiképzés kereteit, amennyiben növendékeink kiképzést kaptak a katonai rádiók, a golyószóró és géppuska kezelésében. Azt tapasztaltuk, hogy növendékeink egyre lelke-
