Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
79 korban megrajzolt szülői eszménykép. Az ifjúkor már különbséget tud tenni az érték és hordozója között, ekkor kiélesedhefik a nemzedékek szembenállása és megindul az önálló élet- és ember-szemlélet kialakítása. Ennek az önállósodásnak a során a családi otthon már csak erőforrás, háttér, alap, amelyre támaszkodva az ifjú lassanként saját lábára áll. A fejlődéshez szükséges nyugodt és biztos hátteret — a legtöbb esetben — nem tudja megadni az olyan család, amelyet a halál bontott meg s benne a gyermek árva vagy félárva maradt. Még nehezebb a helyzet, ha a szülők egymás között meghasonlanak, akár vezet ez a meghasonlás tényleges elváláshoz, akár nem. Azonban nemcsak a családi élet melegsége és a szülők egymásra-falált megértése lehet igen fontos, hanem az a körülmény is, hogy a gyermek magányosan, mint egyetlen nől-e fel vagy testvérek körében. Friedjung szerint (Die Pathologie des einzigen Kindes) 264 megvizsgált egyke között csak 35 volt teljesen egészséges. (Félénkség, öngyilkossági gondolatok, hisztéria, túlérzékenység, kíméletlenség, határozatlanság gyakoriak az egyetlen gyermekeknél; fiúkra a testvérek hiánya hátrányosabb, mint leányokra.) Blonskij vizsgálódásai (Das einzige Kind in seinem ersten Schuljahr) különösen az egyetlen gyermek szociális vonásait emelik ki (zárkózottság, túlérzékenység, rendszertelenség, féktelenség, türelmetlenség, megértés-hiány), Busemann pedig arra mutat rá, hogy a több-gyermekes családok sarjainak iskolai teljesítményei az egyetlen gyermek teljesítményeit meghaladják (Geschwisterschaft, Schultüchfig- keit und Charakter). ' Mindezek a gyermektanulmányi vizsgálódások megerősítik azt a felfogásunkat, hogy az iskolánál és egyéb nyilvános jellegű nevelőintézményeknél sokkal nagyobb hatással van a személyiség, az egész ember kialakulására a legősibb, természet-rendelte közösség: a család. A családi környezet és a családi nevelés adja meg egész későbbi életünk alapszínét, ez teremti meg a magunkkal hozott lehetőségek kibontakozásának feltételeit s így döntőén befolyásolja élet-utunkat Ezért hangsúlyozzuk állandóan a családi nevelés fontosságát és felelősségét. A szülői értekezleteken és fogadó-órákon nem szűntünk meg tanácsokkal és felvilágosítással odahatni, hogy a szülők természetes, ösztönszerű nevelőeljárását és felfogását elmélyítsük, öntudafosífsuk és — ha szükséges — helyreigazítsuk. Szeretnők, ha tanítványaink szülei minél jobban átértenék a szülői hivatás végtelen felelősségét és szépségét és igen magasra, egyre magasabbra helyeznék lelkűk előtt a szülő-ideált. Meggyőződésünk, hogy nevelő-munkánk csak úgy lehet igazán eredményes, ha a szülői házat is a világnézetnek, erkölcsi meggyőződésnek
