Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
50 irányító elveinket felvázoljuk, tulajdonképen arról szólunk, ami a katolikus magyar iskolában a legtermészetesebb feladat: a világnézeti nevelésről. Az a jellemideál, amelyre nevelni akarunk: a katolikus lelki- ségbe öltözött magyar ember. Ez az ember a földön áll, de az égig ér, és egész életével, egyéniségével megvalósítója az evangéliumi emberség és öntudatos magyarság eszményeinek. Ezt a célt a nevelés gyakorlati módszereivel kívántuk megközelíteni. Nem elégedhettünk meg azzal, hogy az elméleti meggondolások és célkitűzések légüres terében maradjunk, alkalmazkodnunk kellett a gyermekhez és ifjúhoz, az ő igényeihez és problémáihoz. És ebben a munkánkban nem maradtunk a szószék és katedra hűvös magasságában, hanem megfontoltuk az Üdvözítő példáját, aki nem annyira csak tanította és hirdette evangéliumát, hanem annak eleven átélésére rásegítette és követésére utat mutatott. Ezért gyóntatószékben csak úgy, mint cserkésztáborban, egyéni lelkivezetésben épen úgy, mint a külső fegyelem megkövetelésében azt akartuk, hogy fiaink megszokják és megértsék a helyes cselekvést, tudjanak eligazodni a maguk fiatal életének problémái között, hogy majdan ennek analógiájára megtalálhassák a feleletet felnőtt életük nehéz helyzeteiben is. Felfogásunk szerint a nevelés egységes folyamat és azt vallásos és profán vagy nemzeti elemekre bontani olyan törekvés, amely csupán látszat-eredményekre vezethet. Hogy mégis külön említjük a vallásos és nemzeti nevelés területeit, csak azért tesszük, hogy eleget tegyünk az általános felfogásnak. A vallásos nevelés első követelménye a kegyelmi életre vezetés. Meggyőződésévé kell lennie minden gyermeknek, hogy a megszentelő kegyelem királyi öltözete a valóban katolikus életet élő ember számára nem ritkán felöltőit ünneplő csupán, hanem a küzdő ember munkaruhája, harci vérfezete, amelyben e földön az istenfiúság öntudatáért, végeredményben ez állapot végleges birtoklásáért, az emberi életcél beteljesedéséért verejtékezik. A katolikus nevelésnek e meggyőződés meggyökereztetésénél sarkalatosabb feladata nincsen. Nem elégedhetik meg azonban a katolikus nevelés azzal, hogy biztosítani törekszik neveltjeiben a kegyelmi állapotot, hanem ezt a természetfeletti életet egyre gazdagítani kell, azaz állandóan munkálkodnia kell növendékeinek lelki tökéletesedésén. Ezt nemcsak az egyház évezredes kegyelmi forrásaihoz való hozzászoktafással, hanem a tökéletes élet vágyának, az öntudatos lelki ambíciók felkeltésével is teheti. A lelki elit nevelésének munkája iránt a modern ember elközömbösödött, a katolikus nevelő azonban egyetlen igazi hivatását látja benne. A második követelmény a vallásos nevelésben az önfudafosság. Az erkölcsi jóság diadalmas fölénye vésődjék bele az ifjúi lélekbe, hogy meg ne hátráljon az erkölcsi közöny a terpeszkedő lelki silány
