Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
51 ság támadásai előtt. A liberális életszemléletnek mögöttünk maradt évtizedei félénkségre, bátortalan visszahúzódásra szoktatták az erkölcsi érték hordozóit és meggyengítették a harci kedvet, sokszor épen csak megtűrtnek, alacsonyabb értéknek tüntetve fel az etikai eszményeket. Az ifjúsággal igyekeztünk megértetni, hogy a keresztény magyar élet- felfogásé az elsőszülöttség joga hazánk földjén, s neki a hősök és szentek öntudatával van joga igényelnie a vezefőszerepet, az irányítást a gondolat és erkölcs magyar világában. A harmadik követelmény a gyakorlati vallásosság beidegzése az ifjúi lelkekbe. A csupán formai, látszat-vallásossággal szemben a nevelésnek olyan meggyőződéses életerők szétárasztásához kell a növendéket hozzásegítenie, amelyek valóban megújítják a föld színét, és az Úristen akarata, törvényei és céljai szerint formálják át az egyént s rajta keresztül a közösségek gyakorlati életét. A negyedik követelményt művelt vallásosságnak szeretnők nevezni. Véleményünk szerint a gimnáziumi vallástan-tanítás mai módja nem hiánytalanul alkalmas — sem anyag, sem módszer tekintetében — arra, hogy vallásos irányban a kellő érdeklődés, az önművelés igényét állandóan ébrentartsa és az egyházzal való együttélést a hete- ronóm nevelés korszakának elmúltával is biztosítsa. Ezek után természetszerűleg vetődik fel az a kívánság, hogy a nevelés az ifjúi lelket apostoli hivatás-tudattal megtöltse. Fiainknak meg kell ismerniök az Úristen szántóföldjét, ahol sok a munka és kevés a munkás, és látniok kell a roppant feladatokat, amelyek e földön a jóakaratú és áldozatos életekre várnak. Vállalniok kell a természetfeletti felelősséget az Isten és az emberiség nagy javaiért. Ez a felelősségtudat az apostolkodás szellemének legeredményesebb termőtalaja. Ezek a meggondolások vezettek bennünket, amikor tanítványainknak nemcsak tanárai, hanem természetfeletti életre vezetői, lelkűk pásztorai kívántunk lenni. Ezért kerestük bizalmukat, iparkodtunk hozzájuk férkőzni szeretettel Annak nevében, aki szeretettel győzte meg a világot. Az egyéni ráhatáson kívül természetszerűleg felhasználtuk a gyakorlásnak és szoktatásnak a tanulók egyetemét illető eszközeit és módozatait, és a szükségesség meggyőződésével teljesítettük mindazt, amit az egyház parancsa és a Ciszterci Rend iskoláinak vallásgyakorlati hagyományai előírnak. így nemcsak a diákmisékre, közös szentgyónásokra és szentáldozásokra, diák-szentbeszédekre, a liturgiában való részvételre stb. gondoltunk, hanem bizonyos többletre is törekedtünk. A diákmisék előtt és alatt 4—5 gyóntató állandóan rendelkezésre állt, a Szent József-internátusban szombatonként és első péntek előtt gyóntattunk; az „első pénteket" tervszerűen iparkodtunk 4*
