Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
43 szerint folyt a munka, a VI—VIII. osztályokban még az 1926. évi tanterv volt érvényben. A tantervről szólva nem mulaszthatjuk el annak megállapítását, mily komoly károkat jelent az iskolai munka értéke szempontjából két körülmény: az egyik az, hogy a fokozatosan életbelépő új fankönyvek nem jelennek meg idejében, s a szaktanároknak nincsen módjukban sem a könyveket kellő időben megismerni, sem azokról helyes véleményt formálni; a másik a még mindig fennálló tankönyvváltoztatási tilalom, ami gátolja a kiadók közötti egészséges versenyt, és sokszor igen gyenge tankönyvek használatára kényszeríti az iskolákat. A tantervvel kapcsolatban gondolkodóba ejthet bennünket a művelődési anyag kiszemelése az új tantervben és a túlterhelés kérdése. Az iskola által közvetíteni kívánt művelődési anyag kiszemelésében az új tanterv sem elvszerű, hanem helyenként enged divatos jelszavaknak, így a gyorsírásnak a gimnáziumi tananyagba való beillesztésével és a gazdasági és társadalmi ismereteknek önálló tantárggyá való minősítésével. (Kívánatosnak látszik az ének tantervének korszerűsítése!) A túlterhelés vádja ellen pedig hiába tiltakozunk, mert csak egy pillantást kell vetni a gimnázium óratervére, ahol — minden osztály (a legkisebb tanulók is!) heti 31 órával szerepel, sőt a két legmagasabb osztályban 32 a heti óraszám. Hozzájárul ehhez még az, hogy pl. a latin nyelv tantervi anyaga semmivel sem csökkent, sőt az Utasítások — egyébként igen előkelő és helyes — szempontjai még fokozottabb igényeket támasztanak, viszont a latin nyelv heti óraszáma megkevesbedetf. Mindaddig, míg az egyes tárgyak anyagának tantervi kiszemelői nagyobb önmérséklettel nem fognak rendelkezni, s mindaddig, míg divatos igények is irányíthatják a tanterv összeállítását, a túlterhelés tényét leplezni lehet, de megszüntetni nem. Magunk a legjobb meggyőződésünk szerint valljuk, hogy a gimnáziumi tanítási anyag jelentékeny része mennyiségileg elhagyható lenne a művelődési anyag egészének sérelme nélkül, s az így felszabadult idő és energia a kevésbbé adatszerű, de alaposabb, mélyebb, szellemileg termékenyebb ismeret-elsajátításra lenne fordítható. Lényegesen növelte a túlterhelést, befolyásolta az eredményes munkát és gátolta az iskola életét a levenfeképzésnek az a módja, ahogyan az elmúlt iskolai évben történt. Ez év tapasztalataiból leszűrt véleményünket eljuttattuk illetékes helyre, itt csak azt óhajtjuk hangsúlyozni, hogy mind az iskolai nevelés és oktatás, mind pedig a valóban eredményes és alapos leventeképzés érdekében kívánatos lenne megfontolás tárgyává tenni ez ügyben az eddigi gyakorlatot mind az időbeosztás szempontjából, mind pedig a nemzetnevelés érdekében. b) Tananyag. A tananyag részeinek kiválasztásában és csoportosításában két szempont vezetett bennünket: az egyik a lényeges műve-
