Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1938

I.

KÉT VILÁG KÖZÖTT.

(KAMASZOK.)

Kamaszok, — ez a cím állhatna lírai költemény homlokán, vagy falán inkább — ha igaza van Novalisnak, hogy minden ember élete egy regény — lehetne regényeim is. Mert valóban, olyan bonyolult, zakatoló és nyugtalan regényt megírni, mint amilyent egy serdülő fiú megél, csak a legromantikusabb képzeletű regényíró, az Élet képes. Valahogyan úgy történik a dolog, hogy az a gondos, szorgalmas, engedelmes fiú, aki talán csak örömére élt szüleinek, egy szép napon felvágja a fejét, s kimondja a lázadó szót: Nem akarom 1 S ez a „Nem akarom“ — nem is mindig szó, igen sokszor csak valami belső, lefojtott, a fiú legbensejében rejtőzködő tiltakozás, amelyet eleinte nem is vesz észre senki, csak az édesanya remegő, finom szíve. S ha szülők és nevelők ilyenkor aggódva körülnéznek, észreveszik, hogy valami hirtelen változás állt be tegnap óta: a fiú megnyúlt, zordabb, barátságtalanabb lett, nem kellenek neki korábbi játékai és elhanyagolja gyermekkori pajtásait, lassúbb a munkában, esetlen a modora, tele van fájó, sértődő érzékenységgel, és ha egyáltalán hajlandó volna bármit is mondani önmagáról, az is csak ennyi lenne: Nem ért meg senki, egyedül vagyok!1

Primitív kultúrájú népek az erdők áthatolhatatlan sűrűjébe küldték a serdülő fiút, ott kellett élnie, harcolnia és elkészülnie önmagával. S mikor visszatért, a kamaszból megnőtt a férfi. Mi nem rejthetjük fiainkat az őserdők küzdelmes, mégis nevelő csendjébe, ők benne élnek velünk együtt a modern élet viharzó, emésztő nyugtalanságában. Ezért szülőknek és nevelőknek ezerszeres gonddal, felelősségük tudatában alázatos lélekkel kell imádkozniok és őrt állmok, míg a teremtő Isten szentélyéből kilép az ifjúvá izmosodott, férfivá acélosodott fiú. Nekünk sohasem lehet célunk a magunk kényelme, zavartalansága, a mi hivatásunk az, hogy áldozatos megértéssel dolgozzunk a fiú érdekében. Persze zökkenőkkel, nyugtalanító

1 Bopp, Das Jugendalter und sein Sinn, 2. kiad. 1927. — Weszely, Korszerű nevelési problémák, 1927. — Marczell, A bontakozó élet, 1932. — Stuhlmann, Az ifjúkor lélektana, 1933.