Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
55 tatás, növekedés, párolgás, lélekzés, stb. Növényhaíározással foglalkozott. Résztvettek: Bogdán László, Hajnal Endre, Kelemen István, Kmetty Gyula, Morschhauser Nándor, Szőllőssy László V. o. tanulók. f) Evvégi összefoglalások és vizsgálatok. Az összefoglalásokon az Utasítások szerint: „A tanár összefoglaltatja a tanulókkal az évközben tanultak fogalmi eredményeit. Mintegy utolsó tanítási órán egységes képben foglalja össze az évi tanítási anyag főbb mozzanatait. Az ismétlésnél már hozzászoktattuk a tanulókat ahhoz, hogy új szempontok szerint tekintsék át a nagyobb körben végzett anyagot; ezt a munkát tetőzi be az évvégi összefoglalás.“ Ennek komoly sikere érdekében azon voltunk, hogy az ismétlés semmiképen se álljon csupán az évközben tanult anyagrészek sablonos előadásából, hanem új szempontok, mélyebb összefüggések szerint csoporfosíffassék az anyag, különös tekintettel más anyag-részekkel való összefüggésére. Ily módon iparkodtunk az Utasítás óhajának eleget tenni, hogy „a tanuló tanúságot tegyen nemcsak a végzett anyagban való jártasságáról, hanem az anyag felhasználásában való önállóságáról is.“ A javítón- és különbözetin kívül kétféle vizsgálat volt intézetünkben: érettségi és magánvizsgálat. Ezeket a megfelelő Utasítások szerint végeztük el, s róluk az „Ügymenet“-ben, illetőleg az érettségi vizsgálatról külön fejezetben (VI.) számolunk be. 6. Valláserkölcsi nevelés és a nemzeti érzés ápolása. Napjaink pedagógiai elmélkedői aggódó lélekkel kutatják: mivel lehet a gyermeket kiszabadítani hanyatló korunk eszmei zűrzavarának és erkölcsi bizonytalanságának fojtó ködéből; H. Scharrelmann ezt a szabadulást a világnézeti neveléstől várja, melynek eszköze a gyermeki léleknek valóságos pasztorációs értelemben vett lelki-gondozása, célja pedig a jellemképzés. A világnézeti neveléstől várja oly nemzedék felkészülését, mely megállítani képes az európai kultúrvilágban feltar- tózfathaílannak’látszó bomlási folyamatot. A nagy holland gondolkozó, J. Huizinga, „őrült“-nek mondja a mi világunkat, s napjaink kulíúrá- lis szenvedéseiről írt felejthetetlenül szép könyvében (Im Schatten von Morgen, 1936.) megrendültén alkalmazza reá Szent Bernáí szavait: Habet mundus iste noctes suas et non paucasl Nos, a magyar tanító-rendek iskoláiban a világnézeti nevelés nem új jelszó, hanem évszázados gyakorlat. A magyar katolikus iskola mindig a hit, kegyelem, jellem és áldozatos nemzeti érzés erejével igyekezett a legkülönbözőbb korok és problémák válságait megoldani. Mindig feloldhatatlannak érezte ezen a földön a katolikus hit és a történeti magyarság kapcsolatát. Ezért csak egyfajta nevelést ismert, melynek egyetlen célja volt: a hitből való élet és a cselekvő nemzeti érzés 1 Ez az ősi meggyőződés eleven erővel váltotta ki belőlünk az idei tanévben — ez
