Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
II. A MAGYARTANÍtás problémái A HARMADIK OSZTÁLYBAN. A készülő új tanterv föladata lesz tisztázni, mit és mennyit akar elérni a magyar középiskola a magyarfanításban. Az első és második osztály új tanterve és utasításai kiállották a próbát, nem akarok egyikkel sem foglalkozni. A szűkszavú harmadik osztályos tanterv lényegesen eltér a régitől, utasításai mindezideig nem jelentek meg, s így talán nem célszerűtlen, ha a tanferv megvalósításáról írok. Nem elméletet adok, hanem vázolom azt a módot, amellyel ebben az iskolai évben eleget óhajtottam tenni a tanterv előírásainak. Az 1937,38-as tanévben a III. osztály magyartanítása majdnem teljesen a magyar tanárok egyéni fölfogására volt bízva: utasítást nem kaptak, elfogadhatónak tekinthető tehát minden a régi utasítások s az I—II. osztályos új utasítások szellemével összhangban álló magyartanítás. Sok panasz hangzott el, hogy az új III. osztályos tanterv megvalósíthatatlan. Ha a panaszkodók arra gondoltak, hogy még megfelelő könyvünk sincsen, akkor igazat kell nekik adnunk. Ha azonban becsületes munkával tankönyv nélkül is igyekeztek fölépíteni az osztály magyarfanítását a tanferv szellemében, — ezt a munkát még jobban meg kell becsülnünk. Viszont éppen az, hogy az egyéni fölfogásnak tág tere nyílott, feszi érthetővé, sőt bizonyos fokig ajánlatossá, hogy a magyar tanárok beszámoljanak terveikről, terveik sikeres megvalósításáról, vagy a kudarcokról, amelyek külső okok miatt érték őket. Ez magyarázata beszámolóm megszületésének. „A magyar nyelvi és irodalmi tanításnak hármas feladata van: komoly, érdemleges olvasáshoz szoktatni a tanulót, hogy képessé legyen nemzeti irodalmunk behatóbb megismerésére és nemesebb élvezésére; megismertetni a nyelv rendszerével, az írásművek szerkesztésével, az irodalmi műfajokkal és nemzeti irodalmunk fejlődésével ; végre alkalmas gyakorlással fejleszteni minden tanítványban a nyelvi kifejezés szabatosságát és ügyességét.“ (1927. évi Utasítások, 25. lap.)
