Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936

58 hetünk vissza. Része van ebben annak, hogy a régi „vizsgálatok“-kal csak nehezen megy a szakítás; azután a tanultak komoly számonkéré­sének nagy akadálya az évvégi munkahalmozódás, amelyben a tanár­nak egyéb szerepei mellett (érettségi, magánvizsga stb.) talán az össze­foglalás az utolsó gondja, s végül az Utasítások kurtán-röviden végez­nek az egész dologgal ahelyett, hogy tájékoztató útbaigazítást adná­nak az értékes összefoglalás célszerű és helyes módjára. Az eléggé nem értékelhető cél érdekében mindenekelőtt ki kell küszöbölni azt a még ma is sűrűn hallható kifogást, hogy „nem is várhatunk tudást a tanulóktól, mikor az összefoglalásra nem kap elő­készületi időt.“ Akik így gondolkoznak, a régi vizsgarendszerre emlé­keznek, s feledik, hogy az egész munkaesztendő, különösebben ennek is utolsó időszaka — 3—4 hét — a bemutató összefoglalás céljával végzett ismétlések ideje az a kívánt előkészítési idő. Nem lehet két­séges, hogy a csaknem egyhónapon folyó tervszerű ismétlések a ta­nulók leikébe be fogják vésni a tudásra szükségeseket, s minden külön (egy-, vagy kétnapi!) előkészület nélkül képesíteni fogják a feljebb haladásra hivatottakat a beszámoló összefoglaláson helytállásra. A most nagyon nélkülözött nyugodt atmoszféra pedig azzal volna megszerez­hető, ha az összes osztályok összefoglalásait — egy-egy napon több tárgyból! — nem az utolsó 4—5 napra szorífanók, ahogy ez most van, hanem megadatnék a tanárnak a szabadság, hogy június legelejétől akkor tarthatja meg tárgyából a bemutató összefoglaló egy vagy kettős órát amikor készen van. Ezzel az eljárással s ütközések esetén cél­szerű igazgatói beosztással elkerülhető volna, hogy egyszerre öt-hat osztályban is legyen csak kapkodó összefoglalás, s biztosítható volna komolysága is a beszámoló tanárnak minden egyéb elfoglaltságtól mentességével és a testület igazgatójának s minden szabad tagjának jelenlétével. Ez az eljárás egyezik az Utasítások célzatával is: „A tanár összefoglaltatja a tanulókkal az évközben tanultak fogalmi eredmé­nyeit. Mintegy utolsó tanítási órán egységes képben foglalja össze az évi tanítási anyag főbb mozzanatait. Az ismétlésnél már hozzászok­tattuk a tanulókat ahhoz, hogy új szempontok szerint tekintsék át nagyobb körben a végzett anyagot; ezt a munkát tetőzi be az évvégi összefoglalás.“ Ez a célkitűzés helyes, de — a tapasztalat szerint — nem elég. Ennyi útbaigazítás mellett nem érthetetlen, hogy egy-egy összefoglaló még ma is alig egyéb, mint a könyv egyes fejezeteinek reprodukálása. Ha az Utasítások az összefoglalás szempontjait a kü­lönféle tárgyaknál irányítóul meg is adnák, és ezzel segítségére len­nének a tanárok abban, hogy összefoglalási tervezetét a módszeres jelentések analógiájára az ismétlések megkezdése előtt az „új szem­pontok“ szerint céltudatosan elkészíthesse, akkor inkább volna remél­hető az Utasítások azon óhajának teljesülése, hogy a „tanuló fanúsá-

Next

/
Thumbnails
Contents