Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
58 hetünk vissza. Része van ebben annak, hogy a régi „vizsgálatok“-kal csak nehezen megy a szakítás; azután a tanultak komoly számonkérésének nagy akadálya az évvégi munkahalmozódás, amelyben a tanárnak egyéb szerepei mellett (érettségi, magánvizsga stb.) talán az összefoglalás az utolsó gondja, s végül az Utasítások kurtán-röviden végeznek az egész dologgal ahelyett, hogy tájékoztató útbaigazítást adnának az értékes összefoglalás célszerű és helyes módjára. Az eléggé nem értékelhető cél érdekében mindenekelőtt ki kell küszöbölni azt a még ma is sűrűn hallható kifogást, hogy „nem is várhatunk tudást a tanulóktól, mikor az összefoglalásra nem kap előkészületi időt.“ Akik így gondolkoznak, a régi vizsgarendszerre emlékeznek, s feledik, hogy az egész munkaesztendő, különösebben ennek is utolsó időszaka — 3—4 hét — a bemutató összefoglalás céljával végzett ismétlések ideje az a kívánt előkészítési idő. Nem lehet kétséges, hogy a csaknem egyhónapon folyó tervszerű ismétlések a tanulók leikébe be fogják vésni a tudásra szükségeseket, s minden külön (egy-, vagy kétnapi!) előkészület nélkül képesíteni fogják a feljebb haladásra hivatottakat a beszámoló összefoglaláson helytállásra. A most nagyon nélkülözött nyugodt atmoszféra pedig azzal volna megszerezhető, ha az összes osztályok összefoglalásait — egy-egy napon több tárgyból! — nem az utolsó 4—5 napra szorífanók, ahogy ez most van, hanem megadatnék a tanárnak a szabadság, hogy június legelejétől akkor tarthatja meg tárgyából a bemutató összefoglaló egy vagy kettős órát amikor készen van. Ezzel az eljárással s ütközések esetén célszerű igazgatói beosztással elkerülhető volna, hogy egyszerre öt-hat osztályban is legyen csak kapkodó összefoglalás, s biztosítható volna komolysága is a beszámoló tanárnak minden egyéb elfoglaltságtól mentességével és a testület igazgatójának s minden szabad tagjának jelenlétével. Ez az eljárás egyezik az Utasítások célzatával is: „A tanár összefoglaltatja a tanulókkal az évközben tanultak fogalmi eredményeit. Mintegy utolsó tanítási órán egységes képben foglalja össze az évi tanítási anyag főbb mozzanatait. Az ismétlésnél már hozzászoktattuk a tanulókat ahhoz, hogy új szempontok szerint tekintsék át nagyobb körben a végzett anyagot; ezt a munkát tetőzi be az évvégi összefoglalás.“ Ez a célkitűzés helyes, de — a tapasztalat szerint — nem elég. Ennyi útbaigazítás mellett nem érthetetlen, hogy egy-egy összefoglaló még ma is alig egyéb, mint a könyv egyes fejezeteinek reprodukálása. Ha az Utasítások az összefoglalás szempontjait a különféle tárgyaknál irányítóul meg is adnák, és ezzel segítségére lennének a tanárok abban, hogy összefoglalási tervezetét a módszeres jelentések analógiájára az ismétlések megkezdése előtt az „új szempontok“ szerint céltudatosan elkészíthesse, akkor inkább volna remélhető az Utasítások azon óhajának teljesülése, hogy a „tanuló fanúsá-
