Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
19 jelleg azért itt is lehet, de ez legtöbbször mélyebb előismereteket feltételező meghatározásokban jut kifejezésre, mint amit a mai középiskola mai keretében adni tud. (Pl. La Fontaine meséiben örök emberi gyarlóságokat gúnyol ki, de a mód, ahogyan ezt teszi, a gall humornak, „l’esprit gaulois“-nak tipikus megnyilatkozása). A különböző célkitűzések tehát itt elgáncsolják egymást, és mint Mészáros cikke mondja, a legfáradságosabb munka eredményét is. A kérdés azonban nem oldható meg úgy, hogy a fenti szempontból kifogás alá eső szemelvényeket egyszerűen kihagyjuk a tanításból. Ha beláttuk, hogy a jelenlegi feltételek mellett a modern nyelvek irodalomtanítása nem hozza meg a kívánt eredményt, le kell vonnunk a távolabbi következményeket is. Megvalósítható célunk egyike a praktikus cél. Ennek érdekében könnyű, modern, közérdekű szókinccsel bíró szemelvényeket tanítsunk. Másik a művelődési cél. Ezt különösen abban az időben valósííhatnók meg a legteljesebben, amelyre ma a tiszta irodalomtanítás esik. De akkor épen a cél érdekében számolnunk kell azzal, hogy egy nép lelkületét a különböző korokban nem mindig szükségszerűen és legjellemzőbben az irodalom fejezi ki. Igaz, hogy legtöbbször az. Szerepeljen tehát az irodalom túlnyomó részben, s a praktikus cél megvalósítására is alkalmas szemelvények képviseletével, de ezenkívül például egy ügyesen összeválogatott művészefförfénefi anyag nagyon megfelelne céljainknak. így a tanuló többarcú fotográfiáját kapná az idegennyelvű kultúrának és a kétségtelenül sokoldalúbb materiális ismeretek mellett a művelődési cél formális eredménye is biztatóbb lenne: a népiségről, mint belső alakító erőről több szemszögből támogatott ítéleteket alkothatna. Az irodalom nagy és jellemző egyéniségeit, akik több oldalról is beleütköznének érdeklődésünk irányába, szintén reálisabban értékelhetnénk, mert nem ennek légmentesen zárt területén a nagy, nagyobb, legnagyobb jelzőkkel tudnók csak összehasonlítani őket, hanem a szellemi élet sokféle ágázásában gyakorolt hatások alapján. Az irodalom kizárólagossága ellen dönt magának a tanulónak az érdeklődése is. Mind kisebb hatással van rá az elszigetelt, öncélú irodalom. A szellemtörténeti nézőpont népszerűsége reá is átragadt. Már a magyar irodalom tárgyalásánál is szívesebben vesz olyan könyveket kezébe, melyek az irodalmi fejlődés főkritériumául nem az öncélúságot teszik meg, hanem az irodalmat csak formának tekintik, de a legjellemzőbb formának, amelyekben a gondolat korszakokon keresztül testet ölt. És ennek a gondolatnak vannak más, az irodalomtól különböző formái is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a fontos nevelői ráhatást sem, amelyre az ajánlott művelődéstörténeti anyag számtalanszor alkalmat nyújthatna. Ha az olasz nyelv tanításánál foglalkoznánk pl. a 2*
