Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
18 tes esztétikai ítéleteket biztosítani tudó nyelvi otthonosságot sosem tudja nyújtani. Arról nem is beszélünk, hogy a költészet birodalmában a nyelvnek legtöbbször hangulati értéke is van, amelynek az esztétikai élményközlésnél igen fontos szerep jut; és mi a középiskolában még csak a fogalmi értékelésnél tartunk. Legtöbb, amit megkívánhatunk például egy nehezebb gondolati költemény tárgyalásánál, hogy a tanuló be tudjon számolni ennek a költeménynek jobbára másodrendű értékeiről (tartalma, versformája, milyen irodalmi irány szülötte, stb.). Mindehhez egy jó fordítás révén biztosabban hozzájuttathatnánk. Ezeket a kifogásokat részben más megvilágításban, részben csak futólag érintve, már megemlítette Mészáros Gellért (Az élőnyelvek tanítása az új középiskolában. A székesfehérvári ciszterci gimnázium 1935—36-i értesítője.) Az általa megokolásul hozott példákat szeretnénk még néhánnyal kiegészíteni. Franciában Hugónak a La Concience című költeményét tárgyaljuk például. Arra nincs időnk, hogy a Lé- gende des siécle-nek, melynek egyik darabja a fenti költemény, keretét, célját, alapeszméjét, a költőnek par excellence romantikus szemléletét, ami egyben sajátosan francia is (művelődési cél 1) hosszasabban fejtegessük. így nincs kellő előkészületük a tanulóknak, hogy a La Conscience szimbólumát a Hugo-i romantika jellemző vonásának lássák, a couleur locale mibenlétét és eredményeit felfedezzék, a lírikus és epikus vonások egyéni keveredését észrevegyék. Számonkérésre hát mi marad ? A tartalom: a bibliai Kain története. Ezért igazán nem érdemes ilyen nagyigényű költeménnyel szemfényvesztést játszani.. . Másik példa: a La nuif de mai mély fájdalmas lírájának, finom lélek- analízisének megértéséhez mennyi mindent kellene tudni Musset életéről és költészetéről, hogy élménnyé váljanak azok a sorok például, amelyekkel a költők hangjait jellemzi: „Leurs déclamations sont comme des épées Elles tracent dans l’air un cercle éblouissant Mais il y pend toujours quelques gouftes de sang.“ A tanár itt szinte tehetetlenül áll az osztály előtt a maga élményközlő vágyával, mert a szükséges feltételek hiányában nem találja meg a közvetítő utat a tanuló leikéhez. Mialatt pedig meddő esztetizálással fárasztjuk őket, a másik két célkitűzést elhanyagolni vagyunk kénytelenek. Egyrészt nagyon szűkkörű terminológia, mondhafnók szaknyelvi töredék az, amit az írók életrajzának, méltatásának a tanításából beszélgetésre felhasználhatunk. Másrészt a Taine-féle milieu-elmélet hirdette megismerése a népiségnek, irodalmi művek alapján falán épen a legkiválóbb, tisztán gondolati értékű remekek tanulmányozásánál mond csődöt, mert ezek épen egyetemes jellegükkel váltak ilyenekké, az örök emberit sikerült plasztikusan kifejezésre juftatniok (Faust olvastafása eredetiben 1). Népi