Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934

- 45

még nincs tiszta tájékozódás és mert az érdemjegyek jelentésének nemismerésében különösen érzékenykednek a 2-es (jó) érdemjegy miatt, újra és ismételten ki kell jelentenünk, hogy a 2-es érdemjegy nem megbélyegző, hanem csak azt az árnyalati különbséget jelenti, amely a „példás“ és „jó“ gyermek között van. A súlypont természetesen a jellem minőségén van. A „példás“ és „jó“ magaviseleti jeggyel az olyan tanulót jutalmazzuk, aki lélekben valóban jó, tehát őszinte, engedelmes, szavában, tettében erkölcsös és általában kötelességtudó is. De hogy valaki „példás“ minősítésű legyen, ezekben a lelki értékekben jeleskednie kell s ehhez a külső, fegyelmi finom érzékenységnek is járulnia kell. Nevelési céltévesztés és következetlen igény az, ha a szülő a legkitüntetőbb jelzőt várja az iskolától az olyan gyermeke számára, akit otthoni viselkedése vagy a kötelességek teljesítésében tapasztalt nehézkessége miatt ő maga sem tud példaképnek minősíteni. Nyugodjék meg a csak „jó“ gyermek apja, hogy ezzel az érdemjeggyel a fiát mi még jónak tartjuk, s ha érdemes rá, még jutalmat és tandíjmentességet is juttatunk neki.

11. Tanulmányi állapot. A tanulmányi eredmény statisztikája szerint az osztályozott 497 tanuló közül 464 felelt meg, vagyis 92'96°/o. A bukottak száma 33, vagyis 7’04°/o. A statisztika évről-évre jobbuló irányt mutat. Mivel az egyik igen tekintélyes folyóirat ezt országos jelenségnek mondja és a tanári ítélkezés objektivitása szempontjából szóvá is feszi, sőt egyenesen nemzeti veszedelemnek ítéli a könnyűnek mondott klasszifikációf, álljunk meg egy pillanatra a mi jó eredményünk szemléleténél s vizsgáljuk meg, hogy reális volt-e a mi ítélkezésünk, s ha igen, akkor első sorban a magunk megnyugtatására okoljuk is meg.

A gyermekszerető szíven kívül semmi egyebet nem tudnánk megjelölni, ami bennünket befolyásolhatna az ítélkezés komolyságában. Ámde már maga a szeretet is, ha okos, a gyermeknek nem a dologtalanságot és kényelmet engedélyezi, hanem épen ellenkezőleg az élet igénylése szempontjából tőle a munkát, a szorgalmat, a kötelesség teljesítését követeli. A becsületes munka nyújtása és a munkamegkövetelés egyik legfőbb pedagógiai elvünk. Miben keressük tehát a jó osztályozás magyarázatát ? Egy kis rápillantás a múltra sokat megmagyaráz. Először is állapítsuk meg, hogy a múltban jobbára csak az úri renden lévők járatták gyermekeiket középiskolába, ha volt képességük, ha nem. S ha volt, sem a tradíció, sem a jobb élet nem követelte meg a tudást s az ezt megszerző eszközöket: a szorgalmat és munkát; ellenkezőleg azt lohaszfotfa, ennek szükségét nem láttatta. A régi jó időkből még visszhangzik a szállóigeszerű szó: „Én se tanultam, mégis ember lett belőlem.“ Igen, lett. Sok esetben nem érdem alapján, hanem kedvező családi összeköttetések esgífségével. Ma azon-