Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934

ban már megmozdult a föld népe is, és friss, nagyon is versenyképes elemmel szaporítja a gimnazisták számát. Ezért olyan sok a felvételre jelentkező. Az egyszerű sorból inkább csak a hivatottak jönnek; az úribb sorból a hivatottakon kívül — természetesen — a kevésbbé hivatottak is, de sokkal nagyobb elszántsággal és nekihevüléssel, mint a múltban, mert tapasztalják, hogy már a gimnázium kapujánál megkezdődik a helyért való verseny, s mert ez később is ismétlődik, — ma már az életben való elhelyezkedésnél is, — még pedig épen a bizonyítvány jogán: a törekvés, az akarás, a nemes verseny szemünk előtt folyik az iskolában. Valamikor csak épen a bukás elhárításáért járták a szülők a tanárokat; ma már az érdemjegyeknek is van ázsiójuk. Megvan tehát a kiválogatott jobb, sőt jó anyag; megvan a munkaszükség érzése és a szorgalom, ami ha nem is volna veleszületett lelkikészség, az életet ismerő s gyermekük sikerét áhító okos szülőknek ráhatásából válik lelki habitussá. Ezek a tapasztalati valóságok a tanulóifjúságot illetőleg. És a pedagógia? Itt már igazán nem kell bizonyítani a különbséget a régi és az új között. A mai iskola nemcsak instruktiv felszerelésével, de a tanári lélek felkészültségével is sokban és nagyon sokkal felette áll amannak, amikből szükségképen következik a jobb vetés, jobb munka és jobb aratás. Mindezen általános megállapításokhoz kedvező, vagy szerencsés helyi adottságok is járulhatnak. Ilyenek pl., hogy az I. osztályba csak a legjobbakat vesz- szük fel; más osztályokba (V—VIII.) pedig csak igen jó tanulókat veszünk át; aztán jóhafású a tanári testület állandónak mondható összetétele, és a gyermek zavartalan haladása szempontjából nem jelenféktelen az általában érvényesülő felvivő rendszer. — Nem személyfelen polemizálás végett hozakodunk elő mindezzel, hanem azért, mert érezzük, hogy az ilyenfajta cikkek a mai iskola munkájának és sikerének értékcsökkentését s magának a tanári rendnek önbizalom-zavarát vonhatják maguk után. Mindezzel szemben azf valljuk, hogy ebben a kérdésben egyedül a munkához szokott ebben verejtékező s ezt magától iSj tanítványaitól is megkövetelő tanári lelkiismeretnek van jogosult szava. A jobbon ne keseregjünk, hanem ennek örüljünk; s ha a több jóból talán szociális nehézségek vagy bajok származnak, ne a jót kevesbítsük, hanem a jó érvényesülhetésének szociális akadályait iparkodjunk megszüntetni.

12. Látogatások. Mindjárt az iskolai év elején, okf. 2-án, kitüntető látogatásnak örvendhettünk. Rendünk főpapja, Werner Adolf dr. zirci apáfúr, hozta el hozzánk mélf. és főtiszt. Janssens Ferenc urat, a Ciszterci Rend római generálisát, hogy az előző magyarországi útjaiban nem látott egri rendházaf és gimnáziumot is megismerje. A generális apátúrnak nagy örömére volt, hogy a félezer tanulónak felé áradó hódolatát fogadhatta s rájok főpapi áldását adhatta. Apát— 46 —