Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
43 tudna nyílni. Ma ugyan már szemmel látható a távolság kisebbedése család és iskola közt, de még mindig nincsenek oly közel egymáshoz, amennyit a megértő és segíteni kész tanári jóakarat várna. Ám maradjanak meg továbbra is ezek a mégis csak hasznos intézmények, de ezek kiegészítéséül szükség volna minden iskolában egy olyan nevelési szeminárium-féle intézményre is, amely minden nevelési kérdésben a szülők segítségére volna, az érdeklődőket felvilágosítaná, esetleg szakkönyvekkel is ellátná, észrevételeiket, panaszaikat meghallgatná, téves nézeteiket korrigálná stb. Közoktatásügyünk legfőbb vezetője ilyenfélére már gondol is, hogy a konjunkturális kereseti lehetőségekkel dolgozó s nagyon veszedelmes „nevelési tanácsadók“ működését meghiúsítsa és a tanácsadást iskolai keretek közé szorítsa. Ha ez megvalósul, szorosabb és eredményesebb lesz a család és iskola kapcsolata. 10. A tanulók erkölcs-fegyelmi állapota. Iskolánk fegyelmi élete ebben az évben is megnyugtató volt. Mi legalább ilyennek ítéltük, amint ez a statisztikából ki is tűnik (64‘8°/o példás, 34'99°/o jó, 0*21 °/o szabályszerű ; kevésbbé szabályszerű nem volt). ítéletünkben azonban tévedhetetlenséget nem követelünk magunknak, mert a lelkekbe látni nem tudunk. Jellemző ítéletünk helyességének s ítélkező lelkiismeretünk nyugodtságának biztosítéka csak az volna, ha arról is meg tudtunk volna győződni, hogy minden egyes jónak minősített gyermekünk magatartása nem a magamufatásnak ügyes és szerencsés szemfényvesztése, hanem annak a gondolkodásnak, érzésnek és akarásnak a felsőbbség tetszésétől független, szabad, tehát szükségképi megnyilatkozása, amely az egyén természetében gyökerezik és lelkiismeretességből fakad. Ezért ez a statisztika a lelki jelenségeknek és hibáknak, az erényeknek és fogyatkozásoknak, szóval a jellemnek csak jóhiszemű, de bizonytalan és kétséget el nem oszlató mutatója. Mi csak ilyennek tekintjük a statisztikát, s az intézet fegyelmi állapota iránt érdeklődőtől sem kívánunk több éríékíulajdonífást. Jóhiszeműségünk azonban nem könnyelmű és felületes, mert hitünket több ok erősíti. Először és legfőképen a gyermekiélekről való az a tapasztalati főtételünk, hogy ennek önkéntes megnyilatkozásaiban több az őszinteség, becsületesség és nemesség, mint a számító és ezerarcú tettetés; aztán sorban jönnek egyéb javalló körülmények: ifjúságunk közszelleme és általános magatartása, amelyben a rend és fegyelem iránt nagyobb érzékenység mutatkozott, mint nem is érzéketlen, dacos lélekből, hanem inkább szilajságból vagy pajkos- ságból származó kilengés; továbbá a kötelességeknek a vallás irányában lelkiismeretes és buzgó, tanulmányi tekintetben pontos vagy kielégítő teljesítése, s nem utolsó sorban a tanári és tanítványi viszonyban észlelt szeretef-tisztelef, közvetetlenség-bizalom s a tanári akaratra
