Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934

SZÜLŐK ÉS GYERMEKEK.

II.

Az élet sokféle környezetbe szorítja a gyermeket, az Úristen csak egyet rendelt számára: a családot. A család a gyermek világa. Belőle erősödik és táplálkozik, az védi és oltalmazza, onnan nyeri az első és legfontosabb benyomásokat és irányításokat későbbi fejlődése, egész élete számára. A család és annak tagjai a gyermek számára — kész adottság, amelyet nem maga választ, hanem amelybe beleszületik. A család az a környezet, mely a gyermek magával hozott, öröklött tulajdonságainak és psychofizikai adottságainak kialakulását vagy elsafnyulását, szerencsés fejlődését vagy végzetes elferdülését legnagyobb fokban meghatározza. Döntően fontos, végzetszerűen jelentős lehet tehát a kérdés: Milyen az a családi környezet, melybe a gyermek beleszületik, amelyben felnevelkedik? Nem kétséges, hogy a gyermek számára a legjobb életkeret a család, de csak a kiegyensúlyozott, harmonikus életet élő család.1

Azon tényezők közül, melyek a gyermek számára a családot jelentik, természetszerűleg a legfontosabbak a szülők. Az édesanya a maga biológiai feladatán túlnőve jelenti a fényt és napsugarat a gyermek élete számára, jelenti azt az erőt, ami után a legjobban vágyik a gyermek: a szeretetet. Az édesapa pedig jelenti előtte a hatalom, a biztonság és nyugalom megnyilatkozását, s ígéri számára azt, amire fejlődő életének legnagyobb szüksége van: a zavartalan, zökkenés nélküli gondoskodást. Mindketten együtt pedig jelentik előtte a célt : a felnőtt ember életét, — és képviselik mindazokat a szellemi és etikai értékeket, természetes és természetfeletti ideálokat, melyek emberi életünk útjait irányítják.

De a szülők nemcsak természetszerűleg, adott helyzetükből kifolyólag képviselik a gyermek előtt a felnőttek világát, — melybe neki is bele kell nőnie, — hanem reávonatkozóan tudatos nevelői szándékokat is érvényesítenek. Igaz, hogy nem szabad visszaszorítani a gyermeki lélek életerős aktivitásait, és nem szabad a mindenáron nevelni- akarás erőszakával megfosztani a gyermeket az egyéni tapasztalat1 L. Székely Béla, A Te gyereked . . . Budapest, 1934. 119. 1.