Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
55 felfogásban, hanem történelmileg kialakult és igazolt nevelési rendszerben tartja a gyökerét. Ez röviden mondva annyit jelent, hogy nem az iskola fog alkalmazkodni a családnak különleges és általános elvi szempontból elfogadhatatlan nevelési gyakorlatához vagy óhajához, hanem a családnak kell megismernie és elfogadnia az iskola nevelési rendjét s még elvfeladással és lemondással is hozzá kell simulnia az iskola életéhez. Másodszor meg kell gondolniok a szülőknek azt is, hogy az iskola nem a magában álló gyermeket látja, nézi s vezeti a tökéletesbülés útján, hanem a közösségbe iktatódott tanulót, akinek lehetnek olyan, nevelő hatást gátló egyéni sajátosságai, amelyek, ha figyelembe nem vétetnek, az iskolai nevelés sikerét hiúsítják meg. Mellőzve egyéb okait az iskola és család szükséges egymásrautaltságának a nevelésben, ez imént említett kettőből nyilvánvaló, hogy sem a család nem lehet biztos a nevelésben az iskolai élet ismerete nélkül, sem az iskola nem tudja feladatát minden esetben teljesíteni a szülők támogatása nélkül. Példák fognak meggyőzni a felfogás helyességéről. Az iskola a fegyelmi szabályokban megadja azokat a kereteket, amelyek között a tanulónak élnie kell, lehet és szabad. Az iskola diákjainak nyújtja és ajánlja a koruknak megfelelő, jó és alkalmas napirendet. Az iskola egész szellemével leheli azon élefelvekef, amelyek az ember akarati készségét mindig a jó és igaz irányában ébresztik, fejlesztik és szilárdítják meg. De kérdjük, meg fog-e a gyermek a fegyelmi szabályok korlátái között maradni, ha a szülő nem ellenőrzi, sőt szükség szerint nem kényszeríti rá? S teheti-e ezt, ha nem ismeri őket és maga nem alkalmazkodik hozzájuk? Avagy az iskolától előírt, illetőleg ajánlott napirend szabályozni fogja-e a gyermek otthoni életét, ha a szülő tudomást nem vesz róla vagy fontosságát át nem látja? S végül az iskola szelleme behatol-e a gyermek leikébe, megfogamzik-e ott s kihajt-e belőle mint értékes jellem, ha az iskolai nevelés szellemének akár nem-ismerése, akár el nem fogadása miatt nincs meg az összhang az iskola és család között? Viszont a fejlődő gyermeklelket közvetetlenebbül s egyénien csak a szülő ismerheti meg; sokszor csak a szülő tudja azokat a titkolt testi vagy lelki defektusokat, amelyekben a gyermek szenved, vagy azt a soksok befolyásoló körülményt, amelyek között akárhány gyermek él. Vájjon a tanár a gyermekkel való bánásmódjában lehet-e figyelemmel ezen egyéni sajátosságokra, ha nem ismeri, nem is sejti őket? És tudhat-e róluk, ha a szülő a tanár előtt bizalommal fel nem fedi őket? lm itt az ok, amiért a mai pedagógia a szülői házzal való kapcsolatot szükségesnek, nélkülözhetetlennek tartja. S itt a magyarázata, hogy mi célt szolgálnak a fogadási órák, a szülői értekezletek és az iskolai ünnepélyek. A fogadási órák alkalmasak arra, hogy a tanár megismerje a
