Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
50 Egerből reggel 5 órakor Indulás vasúton s Hatvanon át 10 órakor érkezés Mátraverebélyre. 11 órakor a kegyhelyen szentmisét hallgattak, amely alatt a szentgyónáshoz és áldozáshoz járulhattak. Az ebéd elköltése és pihenő után d. u. 2 órakor a szentkúti Mária-szo- bor előtt ünnepélyt rendeztek a következő műsor szerint: 1. Boldog- asszony anyánk... 2. Sík Sándor: Magyar búcsújárók éneke. Szavalja Andaházy Géza VI. o. t. 3. Ének: Lelkem lángadozva ég . . . 4. Ringelhann Béla VII. o. t. rövid előadásban a Szentkút történetét ismerteti. 5. Rudnyánszky Gyula: Május. Szavalja Mészáros Béla II. o. t. 6. A hittanár beszéde. 7. Ének: Mennynek királyné asszonya . . . 8. Prohászka Ottokár: A mindenség érzelmei. Előadta Szeibel Ferenc VII. o. t. 9. Assisi Szent Ferenc naphimnusza. Szavalja Dobrányi Géza II. o. t. 10. Ének: Oh dicsőült szép kincs. Ünnepély után megnézték a Szent László-forrást, a remetelakásokaf s 6 órakor indultak vissza a természeti szépségekben is gazdag kegyhelyről. Haza éjjel 11 órakor érkeztek meg egy nagyon kedves nap testi s lelki hasznával s az őket nagyon szívesen fogadó P. Riba Hugó szentferencrendi házfőnök úrra hálás visszaemlékezéssel. Ezen kirándulásokon kívül azt a programmot is megvalósítottuk, amelyet a tanári testület az első módszeres értekezleten az egyes osztályoknak 1—2 óra tartamban erre az évre is előírt. Ezek a kirándulások a város műemlékeihez, történeti vagy művészeti szempontból figyelemre méltó templomaiba s a kincsekben gazdag Líceumba vezettek, illetőleg ipartelepeknek megtekintését és a városon kívül a határban földrajzi, geológiai megfigyeléseket céloztak vagy bogár- és növény- gyűjtésre adtak alkalmat. A jamboree-kirándulásokrólamelyeknek még csak a vágyával és reményével vannak telve fiaink, jövőre számolunk be. 7. Valláserkölcsi és hazafias nevelés. XI. Pius ötvenéves áldozópapi jubileumának ajándékaképen kibocsátott körlevelében a nevelés céljáról ezeket mondja: „ . . . Az emberek hamar észreveszik, hogy a külső javak nem tudják megadni sem a saját, sem a köz boldogságát; az emberek erősen kezdik érezni a Teremtőtől belénk oltott ösztönzést a napról-napra fejlődő tökéletesebb élet megszerzésére, amit pedig legjobban a nevelés segítségével lehet elérni. De az élet tökéletességét némelyek tisztán az emberi természetből akarják kiérlelni. Ebben a törekvésükben azonban könnyen eltévednek, ha szemüket és lelkűket nem irányítják Istenre, a világmindenség megteremtőjére és végcéljára, ha csak magukra hagyatkoznak és ha kizárólag a földi és múlandó dolgokhoz tapadnak. Innen van aztán, hogy az örökös kedélyhullámzásoktól és kedélyzavaroktól elernyednek és a végén mégis az Istenhez, minden erőnek egyetlen célpontjához térnek értelmükkel és tetteikkel, úgy, amint azt Szent Ágoston nagyszerűen
