Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
74 sisakrostélya tekinteteteket is a helyes irányba tartja. Ez a sisakrostélyos páncél pedig nem más, mint az a nevelés, melyet a ciszterci rendnek lankadás nélküli oktató Szt. Benedek Krisztus szándéka szerint lefolytatott meditációkból kiforrott regulája szellemében csepegtetnek belétek. Még egyet jegyezzetek azonban meg s ez az, hogy a cél, melyet e tanítások hallgatásánál kitűzni kell nem az, hogy azokat csupán megtanuljátok, hanem hogy azokat meg is éljétek, más szóval, hogy azokat szóval és példaadó cselekedettel, mint igehirdető apostolok a mindennapi életbe is kivigyéfek. Mi öregebbek ugyanis, akik sok vihar között szereztük tapasztalásainkat, tudjuk már, hogy a mai rettentő világrengés és nyomor kizárólag azért keletkezett, mert mi és az elődök ezt a rátok váró apostoli propagandát elmulasztottuk vagy legalább tisztán a papokra bíztuk, akiknek ehhez aránylag csekély száma nem bírván az igehirdetésnek ezt a hatalmas munkáját az emberiség nagyobb fele Krisztusnak verifas-ában elégtelenül kioktatott maradván, annak a világnézetnek dőlt be, amely a gyűlöletből táplálkozik, nem pedig annak zászlaja alá sorakozott, mely a szerefetef hirdeti és cselekszi. Ezért mi tudjuk már azt is, hogy színigazságot hirdet Bangha páternek az az enunciációja, mely figyelmezteti a világot, hogy a mai szociális válságot senki más, hanem csak egyedül az Isten tudja megoldani, illetőleg annak az az igéje, mely azt hirdeti, hogy: add meg az Istennek, ami az Istené, s a császárnak ami az övé, meg hogy: úgy szeresd felebarátodat, mint fenmagadaf, szóval, hogy légy odaadó, figyelmes, áldozatos az Isten, haza és embertársad iránt. Természetes azonban, hogy a megoldás ezen igékkel is csak akkor lesz lehetséges, ha azokat nem csak lelkűnkbe véssük, hanem meg is éljük. Mert jól mondta Prohászka, hogy mi lenne a gyönyörű szimfóniákból, ha a hangjegyeket csak írnák, de soha el nem énekelnék. Éppígy mi lenne Krisztus veri- tasának magasztosult szimfóniájából, ha a törvényt csak írnák, de meg soha nem tartanák. A cél legyen tehát, Kedves Ifjak, még egyszer ismétlem a nevelés adta tanításokat megélni, sőt azokat másokkal is megélefni. Képzeljétek el azonban, Kedves Ifjak, micsoda propaganda kell ahhoz s hány képzett apostol, hogy azok az igék az egész szociális nyomorban tengődő emberi társadalmat átitassák s benne hasznos gyümölcsöket is teremni segítsenek. Mert csak ha ezt elképzelitek, érthetitek meg egész indokoltságában a Párizs sötét kültelki vadonjaiban dolgozó jezsuita misszionáriusnak, páter Dassonvill-nek a gyermeknevelőkhöz intézett azon sürgető kiáltását, hogy siessenek már a gyermekkorban felébreszteni Krisztus szociális szellemét az ifjúságban, mert csak így lehet elégszámú apostolokat nevelni a mondott eszméknek s teherbíró társadalmat építeni a jövő világrengető szociális küz
