Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
75 delmeinek. S ezeket átértve igazán csak örülni lehet annak, hogy ma a gimnáziumokban tanuló ifjúság nagyobb tömege abból az alsóbb néposztályból kapcsolódik át az intellekíuelbe, ahol a legkevesebb az igehirdető s ahol, ha ilyen akad is, legtöbbször nem lévén az oktató közülük való, annak tanításait be sem igen veszik. Ki más lehetne hát, mint az ezen néposztályból kikerülő tanuló ifjúság leginkább hivatva arra, hogy abban a társadalomban élve a helyszínen, a nyomornak mindennapi vergődései közben, gyűjtögesse hangya szorgalommal azon megfigyeléseket, melyek révén az alsóbb társadalmi osztályok helyzetét megismerheti, fájdalmait átérezheti s azok révén a proletártömegek kétségbeejtő problémáira ráeszmélhet. S ki más, mint ez az ifjúság, lehetne leginkább arra is alkalmas, hogy középiskolai és egyetemi tanulmányainak elteltével ne tekintse hivatását befejezettnek csupán azzal, hogy protekcióval vagy anélkül elcsípett állásának ügykörét jól-rosszul ellása, hanem belássa azt is, hogy még azonfelül is vannak kötelességei, melyek abban állanak, hogy visszamenjen a szeretet apostolának oda, ahonnan maga is kikerült, nehogy az intelligencia szociális öntudatának és érdeklődésének hiánya megint, mint a múltban, olyanok karjaiba űzze a magyar proletár társadalmat, akik erre úgy készültségüknél, mint nemzeti megbízhatóságuknál fogva méltatlanok voltak s ezért előbb a vörös égésbe, majd a mai rettenetes szociális nyomorúságba rántották nemcsak a magyar, hanem az egész világtársadalmat. íme, mélyen tisztelt Ünneplő Közönség és Kedves Ifjak, ezekre figyelmezteti a Szent Imre reveláció a honveszfő katona sírjából még- egyszer kikelni akaró s újraépíteni szándékozó magyar társadalmat s ezeket a célokat tűzi ifjúságának eléje az a hazánkban Szent Bernát szellemében évszázadok óta oktató cisztercita szerzetes gárda is, mely nevelésével a szeretet világnézetét plántálja azokba, akik az ő tanítványaikká válni szerencsések lehettek. Háláljátok meg tehát, Kedves Ifjak, akik szerencsések vagytok ciszterci diákok lehetni, ezt a törekvést a magyar hazának azzal, hogy vigyétek ki ezen tanításokat az életbe, másszóval hozzátok le a Krisztust az ő égi magasságaiból a mindennapi valóságba, a magyar nyomortanyákba is, meg a jólét otthonába is, és segítsetek a gyűlölettől egymással farkasszemet néző eme két társadalmat összehangolni a szeretet jegyében. Annak a szeretete jegyében, aki Maga a legalacsonyabb kínzást szenvedte el, mikor az emberiségnek példát adott, sőt halált halt a kereszten, mielőtt a szegény ács proletár otthonából az Atya trónusára felmagasztaltatott. Gondoljátok el, milyen áldás és kultúrális dicsőség lenne, ha a magyarnak bennetek ily módon reviviskáló szentistváni és szentimrei erénye kezdené megoldani a szociális összhangot szerte a világon olyan szerencsésen, mint amilyen szimfónikusan fogta össze
