Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931

ISKOLÁNK AZ 1931—32. ÉVBEN.

IV.

1. A tanári testület múlt évi egységében a fenntartó kegyúr rendelkezéséből egy nyugalomba helyezéssel és egy személycserével változott. Az intézet kegyura, Werner Adolf dr. zirci apátúr, Szalay Gábor r. tanárt 42 évi szolgálat után tanári állásától elismerésének nyilvánításával saját kérelmére felmentette, Evefovics Kuné dr. r. hittanári pedig Zircre a főiskolához teológiai tanárnak nevezte ki. Helyébe Tóth János dr. zirci teológiai tanárt küldte (390/1931. sz. r.). — A Gondviselés akaratából azonban még egy változást kellett szenvednünk. Tróján Alfonz rendes tanár 1931. dec. 15-én elhunyt. Utódjául, h. tanári minőségben, a fenntartó kegyúr 1932. jan. 9-én Ocsvár Géza oki. középiskolai rajztanárt nevezte ki (12/1932. sz. r.).

Mindé szükségszerű változások a tanári testületet lelkében mélyen érintették. Szalay Gábor 42 éven keresztül nevelte és oktatta a magyar ifjúságot, előbb — 3 éven át — a Ciszterci Rend pécsi főgimnáziumában, azután pedig 39 évig egyfolytában a mi intézetünkben. Ezen idő alatt szigorúan szerzetespapi életével a társadalomnak s a tanulóifjúságnak nagy tiszteletét; a szülők iránt tanúsított előzékeny szolgálatával s a tanulók iránt mindig éreztetett jóságával ezeknek sze- retetét és háláját; szaktárgyainak, a latin és görög ny. s irodalomnak lelkes és buzgó tanításával a felsőbb tanügyi hatóságoknak elismerését a legteljesebb mértékben kiérdemelte; nekünk pedig, munkatársainak, a kötelességteljesítés szinte páratlan példáját nyújtotta azzal, hogy négy évtizedes szolgálata alatt, még ha kórral-bajjal kellett is küzdenie, helyettesítéssel terhűnkre alig, de könnyítésre mindig készen volt. Ezek azok a tiszteletreméltó érdemek, amelyeket a tanári testület a hivatalos búcsúzás alkalmávál összefoglalva meghatott lélekkel szemlél; s ezekhez hozzáfűzi, köszöni, de még nem köszöni meg — mert, mint a konvent alperjele, tovább is folytatja — azokat a szolgálatokat, amelyeket az intézeti templom gondozásával Isten dicsőségére és a testület szerzetespap-tagjainak javára hosszú idő óta nap mint nap nagy lelki örömmel végez. A négy évtized munkáját felemelő tudattal örökítjük meg; a legszebb munka további folytatásához részére az Isten segítő szeretetét kérjük. — Evefovics Kunó dr. r. hiffanár inté-