Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930

6

A Szent Bernát-jubileum megünneplésére vonatkozóan a következőképen intézkedem stb.

Zircen, 1931. február 20-án.

szerető testvérük és atyjuk az Úrban

Adolf

* apát.

* *

E magas szárnyalású s mély értelmű leirat minket egészen szívünkön talált, hiszen mi Szent Bernáf egyházdoktor oltalma alatt tanítunk s intézetünk az ő nevével fényeskedik. Épen ezért nemcsak a kegyúri akaratot követtük, amely az egész Rendnek megünneplendő ünnepévé tette a százesztendős évfordulót, de a szívünk is úgy érezte, hogy mi különösebben is fejezzük ki alázatos hódolatunkat az Isten legalázatosabb szolgája iránt hálául égi pártfogásáért; nevelői hivatásunk meg azt javallta, hogy mindazokat az örök szépségeket, amelyek a nagy Szent napsugaras alakjából 800 éves távolságon keresztül is felénk ragyognak, a magunk és fiaink szomjas lelkére árasszuk.

Ebben a szándékunkban segített minket a Szentnek csodálatával megtelt s az Alma Materhez hűséges tanítvány hálás szeretete. Vargha Damján dr. pécsi egyetemi ny. r. tanár úr, az intézetnek harminchat évvel ezelőtt növendéke s kedves emlékezésben élő egykori tanára, Szent Bernátnak szobrával ajándékozta meg nevelőintézetét, hogy a szemünk elé állított emlékmű elröppenő szónál maradandóbban, hatékonyabban és állandóan beszéljen nekünk azokról a lelki értékekről, amelyeket Szent Bernát a saját korában sorsdöntőén megmutatott, az utókornak meg hátrahagyott, hogy azok tovább éljenek, hassanak és alkossanak.

Ezzel ünnepünk kettős lett. Először a templomba mentünk, ahol az igazgató ünnepi misét mutatott be. Az intézet énekkara Gruber: Szent Alajos-misét énekelte. Alatta, evangélium után, Evefovics Kunó dr. hittanár a következő nagyhatású szentbeszéddel emelte fel az egész templomot megtöltő hívek lelkét a Szent fenséges alakjához:

„Krisztusban Kedves Hallgatóim! Kedves Ifjak!

„Menekül a dicsőség elől és a dicsőség vette üldözőbe“. így ír Szent Bernátról egyik életírója. Lelke, az isteni jegyes bűvösszavú dalnoka nyugodni vágyott a mennyei Vőlegény, Krisztus, isteni kebelén; teste „meleg, puha fészekre“ talált a clairvaux-i völgy ölén, hogy ott megvonulva, csendben egyedül az Istennek szolgáljon.

De a hatalmas Isten, ki a bethlehemi barlang száját választotta diadalkapuul földreléptekor s a szégyenfából oltárt faragott magának, e megbúvó, a világtól megfutó Szt. Bernátoí használta fel arra, hogy négy évtizeden keresztül vezérlő szelleme legyen a világnak. Szent Bernátot akarata ellenére szárnyára vette a dicsőség. Már édesanyja