Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930

7

álmaiban hangos szószólója az igazságnak s mihelyt megválik a szülői háztól, hogy eltemesse magát cellájába, betakarja magát a kápolna boltozatával s elbújik Clairvaux völgyének hallgató csendjébe; beszédesek lesznek a fák, suttogni kezd a csend, s Clairvaux szava csendül a környező s majd a messzi vidéken. Levelei mint békét vagy vihart jelző galambok röppennek szét szerte Európán. Csakhamar királyok lelkiismerete elé dobban szava, megragyog hírneve a pápai tiarán, hogy hamar megismerje az egész világ. Szükség is lesz reá csakhamar, hogy több százezer kereszteslovag lándzsája villanjon az ő leikével gyújtott lelkesedéstől. S mikor egy új szellemi birodalom előfutárjai a hitnek fényét akarják tompítani s szürke emberi tudás mélyére süllyeszteni, szívszorongva vár mindenki, hogy megnyissa a Szentlélek mézétől édesített ajakát. A nagy „csodatevő“ híre bekopogtat a legrejtettebb kunyhók mindenkitől feledett lakójánál! Nemcsak szavak csen- dííése e kis bevezető szózat; igaz történelmet akarnak rövid keretbe foglalni.

Szent Bernát nem tudott elég csendes lenni. Sőt minél zártabb lett Clairvaux, annál nagyobb lett hírneve ezen evangéliummal telített monostornak. Csakhamar püspökök, hercegek hívják elő döntőbírónak. Pápák és császárok egyetlen szóvivő, mindent leküzdő hatalma lesz, midőn valósággal egymaga szünteti meg II. Ince és II. Anaklét idején előállt egyházszakadást, — és csendesítette le egész Európát. E testileg megtört ember tüzes szava sorakoztatott százezreket Sión leányának, Jeruzsálemnek védelmére a keresztes hadjáratban. S amerre csak vitte a középkor még töretlen útja, diadalmenetté lesz járása; gyógyultak százai s a bámulok ezrei tolonganak körülötte, ostromolják lakását, hogy láthassák a szent embert. A már ébredező pogány filozófia kezdi bontogatni szárnyait s a középkor hitét kezdi közömbösíteni, hogy néhány század múlva a hit csak mécsvilága legyen Európának s hozza meg azt a szellemi és erkölcsi káoszt, mely alatt a mai Krisztusból kivetkőzött világ valósággal vonaglik. E szellemi harc kezdő porondján töri meg Szent Bernát szava Abelardot. Alig van szentje az Anyaszentegyháznak, aki által oly pazarul hintette szét Isten csodás erejét. így már megértjük, hogy valósággal üldözőbe vette a dicsőség.

S ő mindezt nem kereste. Csak egyházának java, Istennek igaza tudta kimozdítani csendes völgyéből, s bármerre járt, haza, puha, meleg fészkébe vágyott vissza „nyögdicsélő kicsinyeihez“, kiket felnevelve kiröpített a világba, hogy még saját életében 160 monostor zengje az ő taktusára az Isten dícséretét.

Ki volt ő, ki ily hirtelen felszökken százada vezérlő csillagának!? Egy egyszerű clairvauxi szerzetes. S milyen volt mégis egyénisége, hogy világot tudott mozgatni, csendesíteni, gyógyítani? Ennek magya