Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930

40

átültette és érvényesítette az életben is, nagy büszkeségére közös intézetünknek.

Innét vitte magával az eszmények szeretetét, az igazságnak mindennél nagyobb becsülését, a legtisztább és legönzetlenebb hazaszere- tefef, amely mindenkor és mindenütt kész a cselekvésre is, az áldozatokra is. Lelke itt acélosodoft meg a kötelességek teljesítésére, a kitartó munkára, a tiszta erkölcsre, 11 gyermeket nevelt föl s ezekből egyet — a legkisebbet — a Haza oltárára áldozta. Ravatalát 22 unoka és dédunoka állotta körül.

Isfenfélelme, az Úr akaratán való csodálatos megnyugvása, nem a külsőségekben, hanem a lélek mélyén élő vallásossága életének utolsó idejében lett leginkább láthatóvá. A régi görög bölcsekhez méltó nyugalommal várta a halált s csendesen, nyugodtan szenderült át az örök életbe. Pedig nagyon sokat szenvedett, mert a lélek még mindig kész volt nála, de a test erőtlen. Testi gyöngesége székhez, ágyhoz kötötte, ámde a lelke ép, egészséges volt. Rendszeresen Jókait olvasgatta ugyan, de a legnehezebb történeti és politikai természetű könyveket is alaposan áttanulmányozta s azokról a legtisztább, legvilágosabb ítélettel beszélgetett velem . . . nem egyszer.

Csodálatosan fegyelmezett lélek volt egész életében s így érthető, hogy — bár gyönge volt a testalkata — oly hosszú élettel áldotta meg az Isten. Élete a legaprólékosabb részletekig szabályozott. Rendes időben (nagyon korán) kelt télen-nyáron; pontosan ment irodájába, munkára, sétára, kaszinóba. Soha nem dohányzott és soha nem ivott mást, mint tejet és vizet.. . Korán feküdt minden nap s ez alól csak a március 15-iki társasvacsora miatt tett kivételt — egyszer egy esztendőben. Ami kevés ideje maradt a saját hivatása és a közügyek szolgálata után, azt önképzésére fordította úgy, hogy minden korszerű és időszerű kérdésben teljes tájékozottsága volt.

Egy téren látszott úgy, mintha eltávolodott volna az Alma Mater elveitől: politikai felfogásában. Babocsay Sándor ugyanis szinte egész életén át liberális, függetlenségi negyvennyolcas volt. S ez mintha ellenkezett volna ennek az iskolának világnézetével, tanításaival . . . Pedig a valóságban még itt is magán viselte ennek az intézetnek szellemét. Hiszen az ő politikai felfogása nem a szélső balra hajló, romboló és vallástalan liberálizmus volt, hanem a tiszta és becsületes haladás nemes és hazafias elve. Hogy Kossuth Lajosra esküdött egész politikai pályáján, az természetesen következett itteni neveltetéséből. Babocsay Sándor gimnáziumi tanulmányainak dereka épen az októberi diploma és a februári pátens idejére esik s az egész nyolc esztendőn végigvonul az elnyomatás szomorú kora. Csoda-e, hogy ebben az időben, itt az ország kellős közepén, egy ízig-vérig hazafias iskola falai között a negyvennyolc mártírjait választja eszményképnek? És