Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
41 nem fermészetes-e, hogy ellenszenvessé válik előtte Bécs és minden, ami vele összefügg? Ennek az iskolának izzó hazafisága lobogott a Babocsay Sándor lelkében évtizedeken keresztül s ennek hatása alatt lett függetlenségi érzelművé. Hogy pedig ez valóban így volt s nem is lehetett másképen, a világháború és forradalmak utáni magatartása igazolja. Neki nem a romboló liberalizmus kellett, hanem a nemzeti függetlenség s épen azért 1920-ban nyílt levélben fejtette ki felfogását saját politikai magatartására nézve s fönntartás nélkül csatlakozott a keresztény nemzeti egyesülés pártjához, mert — itt is követte Kossuthot — a politika az egzigenciák tudománya ; a józan okosság ennek a pártnak adta meg a létjogosultságot, ettől a párttól lehetett remélni, hogy az országnak szekerét kiemeli a kátyúból, amelybe beleragadt minden függetlensége mellett is . . . Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ennyi érték és ennyi érdem bizonyára megérdemelné, hogy emléke maradandó legyen. Ne áltasssuk azonban magunkat, mert — kivált a vidéki, vagy helybeli nagyságok sorsa az elfeledíetés. Pár évtized és legfeljebb a helyi történelem kutatója találkozik a nevével. A közélet száz terén működő férfiú nem irányíthatja munkásságát egy pontra» nem tud maradandót alkotni, melynek révén neve is fönnmaradna s így hamarosan eltakarja nevét és emlékét az a vonalnyi porréteg, amely Madáchnál az egyiptomi piramisokat is a földdel egyenlővé teszi las- sankint . . . Nem kell azonban félni attól, hogy az ilyen élet hatástalanul tűnik el . . . Példaként világít ez sok kortárs előtt s nem egy embert ösztönöz az eszményi, az önzetlen munkás életre, az ideálok utáni törekvésre, az igaznak, szépnek, jónak, nemesnek munkálására. És ezek az utánzók mind-mind példaképek lesznek később, épen úgy, mint Babocsay Sándor is példakép volt mielőttünk. S ha emléke elmosódik is valamikor; hatása nem tűnik el nyomtalanul . . . épen úgy, mint az ő tanítómestereinek hatása tovább élt ő benne és él mibennünk . . . Engedje meg a m. t. Közgyűlés, hogy egy természeti képpel fejezzem be — immár hosszúra nyúlt — megemlékezésemet. A világháború kitörése előtt pár nappal Hercegovinán utaztam keresztül. .. Szarajevótól—Mosztáron át—Gravozáig. A monarchia rengeteg áldozatkészségéből épült vasút sziklába vágott utakon kanyargóit, alagutakon robogott át s fogaskerekek segítségével kapaszkodott fel a meredekre, vagy ereszkedett alá az erősebb lejtőkön. És mindenütt mellette zúgott a Narenta csodálatos kékségű vize. Majd pedig mikor az a tenger felé kanyarodott, másik — valamivel kisebb — folyót kaptunk hűséges utifársnak. Kitartott mellettünk a szakadékokban, a legszűkebb völgyekben is, míg végre kiértünk a Popovo Polje nevű nagy síkságra, az egyedüli sík területre egész Hercegovi
