Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
33 más körülmények is igazolni látszanak. Nevezetesen nemcsak a tanári testület egészének nem volt baja tanulóval valamiféle főbenjáró vétség vagy bűn miatt, de még az igazgató elé sem került egy se súlyosabb dorgálásra vagy komolyabb intésre. Aztán e negatívumok mellett örvendetes pozitív észleleteink is vannak. így a vallási kötelességek teljesítésében általában nemcsak rendet és pontosságot láttunk, de sokaknál a buzgó áhítatnak felemelő megnyilatkozásaiban is gyönyörködhettünk ; a tanári és tanítványi viszonyban a szerefet-fisztelet, a köz- vetetlenség-bizalom, az akarás-készség azok a páros fogalmak, amelyek intézetünkben kedvesen ismertek; az általános rend és fegyelem iránt pedig a félezer gyereknél sokkal több érzékenységet figyelhettünk meg, mint amennyi — inkább pajkosságból vagy szilajságból, mint érzéketlen durva lélekből származó — hiba miatt bosszankodtunk vagy szomor- kodtunk s végül a kötelességek terén sem tapasztaltunk visszaesést, ha nagyobb lendülettel nem dicsekedhetünk is. Mindezek inkább intézetbeli, belső észleletek; de mert kívülről sem jutott tudomásunkra beavatkozást kívánó baj, a statisztikában szemlélhető ítélkezés igazoltnak látszik. S ha ennek az erkölcs-fegyelmi állapotnak öröme legfő- képen a miénk is, az érte járó dicséretet sok összeható tényező közt kell megosztanunk. Jut belőle a nevelő tanároknak is, de jut az Alma Mater évszázados nevelői rendszerének, jut a mi jobb szülőközönségünk általában rendezett, a modern kor nyavalyáitól ki nem kezdett, vagy meg nem bontott tisztes családi életének s legfőképen jut annak a jó erkölcsi levegőnek, amelyet Egernek dicsőséges történelmi múltja leheli, jelene pedig a hit és erkölcs talajából kinőtt élő intézményeivel állandóan áraszt a mi fiainkra. S bár mindez általában így van s nagy egészben a magaviseleti érdemjegyek is — úgy látszik — híven tükrözik az intézet erkölcsfegyelmi állapotát, mégis meg kell vallanunk, hogy a magaviseleti érdemjegyek körül még mindig nincs teljes megnyugvás sem az érdemjegyeket osztogatóknál, sem az azokat kapóknál, főleg pedig a szülőknél. Ennek oka abban rejlik, hogy részben a tanároknál is, a szülőknél pedig általánosan még ma is a régi klasszifikálási rendszer él az emlékezetben, amikor a „jó“ minősítésre csak egy jegy szolgált (1 = jó), a többi három (2= szabályszerű, 3 = kevésbbé szabályszerű, 4 = rossz), már kifogásolható, tűrhető vagy épen rossz magaviseletnek volt a megbélyegzője. Az új osztályozási rendszer a finomabb árnyalati különbségek feltüntethetésére 2—2 jegyet juttat a két kategóriának. Ebben a rendszerben ugyanis nemcsak általában „jó“ tanulók vannak, mint a régiben, hanem mód van arra is, hogy az ernyedetlen szorgalmú, gyöngéd lelkiismeretű, a rend és fegyelem iránt finom érzékkel bíró, tehát szép jellemű tanulót a „példás“ (1) jelzéssel megkülönböztethessük a kötelességeket épen teljesítő, általában tisztességes, a rendet és 3
