Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
34 fegyelmet épen meg nem sértő, tehát egészben jó (2) gyermektől. Országszerte nem látjuk keresztülvíve ezt a finom megkülönböztetést a jó gyermekek osztályozásában; nyilván azért — ismételjük —, mert a 2-es érdemjegyet nem tartalmának (jó) szószerinti értelmében értékeljük, hanem a múltból kísértően már megbélyegzőnek fogjuk fel. Ezért nem osztogatja nagyobb számban az ítélkező tanár a 2-es érdemjegyet s csak azoknak adja, akik igazában már nem jó, nem egészen jó gyermekek; s ezért van olyan sok „példás“ tanuló egy-egy intézetben, akik közül többen talán nagyon is messze vannak a „példás" kitüntető jelzőtől. S mert az ekként helytelenül leszállított értékű 2-es mellett a 3-as már rossz fiút jelentene, aminő kevés vagy alig-alig akad egy intézetben, ezért 3-as magaviseleti jegyet alig látunk az intézeti Értesítőkben, pedig még a 4-esnek is szerepe lehetne a középiskolákban. Ilyen nem helytálló felfogás és alkalmazás mellett hovatovább az lesz az eredmény, hogy az osztályozás szerint egy intézetben még csak egy olyan gyermek sem akad, aki akár jellem, akár szorgalom szempontjából csak valamelyest is kifogásolható volna. Pedig akármelyik intézetben mily sok a nem őszinte, a hazudozó, a kötelességmulaszfó, a leckét eltagadó, a szüleit félrevezető gyermek, hogy azokról ne is szóljunk — mert ilyenek is vannak —, akik súlyosabb erkölcsi bűnökben leledzenek. Az ítélkezés súlypontjának épen ezekre a jellembeli fogyatkozásokra kellene esnie s nem annyira a szembetűnőbb helytelenségekre vagy modorbeli fínomtalanságokra, amelyek legtöbbször a gyermek erőfeleslegéből, vagy idegességéből származnak, illetőleg nevelés-, szoktatáshiánnyal magyarázhatók. Ilyes külső megnyilatkozások mellett, ha olykor-olykor kellemetlenek, bántok, sőt közös munkát zavarók vagy gátlók is, a lélek még nemes és jó lehet. Nekünk ez legyen a fontos, mert a külső könnyebben csiszolható s magától is csiszolódik. De más következménye is van ennek az eljárásnak. A szülő a 2-esnek minősített gyermeket (hiába tüntetik fel az Értesítők ennek jelentését a tanulmányi jelzéstől eltérően „jó“ szóval) már megbélyege- zettnek tartja s nem késik aggodalmasan tudakolni, hogy fia mi rossz fát tett a tűzre. S csak mikor felvilágosítást nyer, hogy hiszen a gyerek a klasszifikálás szerint is jó fiú, aki magaviseleté alapján még tandíjmentességre és ösztöndíjra is érdemes lehet, csak épen nem példás olyan értelemben, hogy mind szorgalom, mind lelki jóság és finomság tekintetében példakép lehetne, nyugszik meg kénytelen-kelletlen. Épen a 2-es magaviseletű tanulók szüleinek megnyugtatása végett foglalkoztunk bővebben ezzel a kérdéssel; de azért is, hogy a tanári felfogásban az egyöntetűség kifejlődésére intézetünknek ne csak gyakorlati példájával, hanem elméleti magyarázattal is hozzá járuljunk.
