Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
23 iskolai kir. igazgató úr elnökölt. — Az évet ünnepélyes Tedeummal a nagym. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 340—05/128—1931. sz. rendelete értelmében június 18-án fejeztük be. 3. A tanulók száma. A nyolc osztályban 485 volt a felvett nyilvános tanulók száma. Ismét kevesebb, mint az előző évben, ami azzal a törekvéssel magyarázható, hogy az intézet a létszámot az alsó osztályokban is a normálisra iparkodik visszaszorítani. Csak ennyire, 60-ra, mert attól, amit a Középisk. Rendtartás 24. §-a kíván, hogy az 1924/5. iskolai év elejétől számított 10 évi átmeneti idő elteltével magyar középiskolában a tanulók létszáma osztályonként 40-nél több nem lehet, még messze vagyunk. Pedig erre szükség volna, nemcsak nyilvánvaló pedagógiai érdekből, de általános szociális szempontból is, mert a középiskoláknak túltermelése máris aggasztó kezd lenni. Ez utóbbi, természetesen, a pedagógiai érdeknek osztálypárhuzamosítással való szolgálatát egyenesen ellenzi. Jól értsük meg, nem azt célozza ez a felfogás, hogy a tanulni, művelődni akarók, hála Istennek, egyre nagyobbodó számát törekvésükben megbénítsuk, hanem hogy a középiskolákba tódulókat jóakaratú felvilágosítással máscélú és hivatású kultúrforrások felé tereljük. A középiskolának egyenesen az a feladata, hogy az egyetemeknek és főiskoláknak adja át a maga termését. De ha ez oly bőséges, hogy az egészet befogadni nem képesek nem is gondolva most arra, hogy az egyetemről s főiskolákról kikerült „nagyon sokat“ meg az élet nem tudja majd foglalkoztatni — akkor valamiképen mégis csak a középiskola kapuja előtt kell felállítani azt az útmutatót, amely célszerűbb és hasznosíthatóbb kultúrforrások felé irányít. Mert a hiba most abban van, hogy mindenki középiskolába s ez iskolanemnek is 2 típusába, gimnáziumba vagy reálgimnáziumba, akarja a gyermekét járatni. Valóban esztelen ez a törekvés és vágy, amely az életadó földnek elhagyásával, a tisztes iparnak és kereskedelemnek elmellőzésével még a megkívánható anyagi és szellemi feltételek teljes, vagy nagyfokú hiányában is mindenáron „ur“~at akar nevelni a fiúból, sok, nagyon sok esetben csak olyan „ur“_at, amely fogalomnak szavát ily értelemben más nyelvre le sem lehet fordítani. Ismételjük, nagy félreértése volna e szavaknak, ha bárki is azt olvasná ki belőlük, hogy mi a tudás, a műveltség áldásaiban csak kiváltságosakat akarnánk részesíteni. Épen ellenkezően van a dolog. Mindenkit, minden magyar gyermeket, a legegyszerűbbeken, a legszegényebbeken kezdve. Mi csak azt szerefnők, ha ki-ki a maga életcéljának, élethivatásának, tehetségének, képességeinek és eleve tervezett társadalmi elhelyezkedésének mérlegelésével választaná meg magának azt az iskolatípust, ahol a neki épen szükséges és elégséges tudást megszerezheti. Akinek se szándéka, se képessége — szellemi
