Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930

9

Krisztusban Kedves Hallgatóim! Kedves Ifjak! Az ég kárpitját a legcsodásabb hatalom nyitotta meg a földnek s emelte fel a Golgotha keresztjét: a szeretet. Szent Bernát isfenszeretetére nem találunk szót, amint ő sem talált, midőn misztikus szeretetében így tör ki: „Nem a szó hangzik ebben, hanem a szív repes; nem az ajkak beszélnek, hanem a gyönyör piheg; nem a hangok csengnek össze harmóniában, hanem a szívek“, a lelkek tiszta, szent ölelkezéséről van szó, a szerétéiről. Ez az Istenéhez tapadt szeretet törik sok színben az emberekre sugározva. Ez a szeretet teszi, hogy „boldog könnyűséggel és könnyű boldogsággal“ végzi hatalmas munkáját. Evvel a szeretettel ringatta övéit. „Ha a kereszt alatt az Úr vérének néhány csillámló csöpp- jeit összeszedtem volna és drága edényben őrizném, vájjon nagyobb lenne-e felelősségem, mint amilyen most, mikor az ezen a véren megváltott lelkeket bízta az örök bölcseség gondjaimra“. Ennek a meleg anyai szeretetnek nincsen korlátja. Kíséri vele fiát a pápai trónra is: „Ha én nem is tartozom már irántad anyai kötelmekkel, nem hagyok föl az anyai érzelmekkel. Ha fölszállsz az egekbe, vagy elrejtőzöl a végtelen mélységekbe, nem szabadulsz tőlem. Intelmeimet ne úgy fogadd, mintha mesteredtől, hanem úgy, mintha anyádtól, szerető anyádtól hallanád“. Ez a szeretet önti mézét ajkára, ez veszi ki szavaiból a harag epéjét. Haragja mint a galambé, nincs benne keserűség. Ez füzesíti, ha Isten igazáért harcol, ez teszi tűzszikrázóvá, mikor az igazság ellenségeire csap. E szeretet hevétől áthatott részvét köny- nyeket tud sajtolni szemébe, amely könnyek neki a bor zamatjával bírnak. Ennek az irgalmas szeretetnek van meg szerinte ama csodálatos ereje, mely a vizet borrá változtatja.

A szeretetnek nagy és fájdalmasan édes sebét érezte állandóan. „Egy kis mirhacsokor nekem az én szerelmesem ..." — a fájdalom csokra — „mindig itt pihen keblemen“ érzi, dalolja az Énekek Énekével. Amikor 8 évi óriási erőmegfeszítéssel kiküzdi az Egyház- szakadás megszűnését s a pápa kezdi feledni halhatatlan érdemeit, panasza akkor is, meg a keresztes hadjárat után is egy megszentelt, mosolygó fájdalom. Oly szép élettörténet az, amelyet, egy mondatba így sűrítettek össze : Élete a szentség édes martíriuma volt. Van ebben az életben sok kópia a keresztre feszített Krisztus fájdalmából, mely a keresztfán is szeret és megbocsát, van Krisztus öt szent sebéből, vagy amint Szent Bernát mondja, öt pirosló rózsájából, melyeket a szeretet nyilasztott Krisztus testén és szent szívén. Van Szent Bernátban sok vonás Szent Pálnak, a szeretet legdicsőbb dalnokának leikéből, ki dicsekszik szenvedéseivel, ki szét akar foszlani szeretet- ben Krisztusért. Közkinccsé vált Szent Bernát életprogrammjának gondolata : ardere et lucere, fényleni és elégni a szeretet füzében. Óh, itt eltűnnek, elvonulnak az életnek apró csacskaságai, fájdalmai, bán-