Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
10 tálmai — elsöpri, fölemészti őket a szeretetnek tüzes hulláma. Nem bánta Szent Bernát, ha ronccsá is lesz teste, csak a szeretet sorvassza, temesse, mert a szeretet megmarad, azt temetni nem lehet, égből kapott szikrája ez a világnak, mely lobogni fog a koporsó, a sír fölött is, lobogni az örökkévalóságban. Ez a szeretet diktálta Szent Bernát önmegtagadó aszkézisét. Ez sugározta be testét, tette galambszelíddé szemeit. Oly kedvesen szólnak róla e sorok: „A legmélyebb alázat és a legmagasabb lángolást! szeretet között mint egy szelídfényű gyöngy ragyog az örök szüzesség“. Óh, így érthető, hogy Te voltál első íroubadurja, a szeretet tejétől kenetes, csodászengésű hárfája az Ég Királyasszonyának, a Boldogságos Szűznek 1 így megértem, hogy testamentumod e három szó: alázatosság, türelem, szeretet. Az édes szeretet, Istenért, lelkekért boldog könnyűséggel dolgozni, az égi Királyasszony szolgálatában küzdeni, Istennel életben, halálban összefogni: ez ciszterci nagy lelked hagyatéka, mellyel megnyerted a világot. Könnyű most kimérnem tudása határait. Ő mondta: Jaj a tudásnak, mely nem jut el a szeretetig; ő árulta el, hogy tűznél, a szeretet tüzénél melengette szavait, mielőtt ajkára pattantak volna. Azért hatottak fűzként. Európát állították talpra. De ha táplálni akart szavával, tejjé, mézzé vált ajkán a szó. Ezért mondják szimbolikusan róla: „Mézet szívott a szirtekből és olajat a legkeményebb sziklából“. Élet- szentség — szerinte — a tudás igazi forrása. „Hacsak világít — a tudás —• ez hivalkodás; hacsak melegít, ez hiányosság; ha egyszerre fénylik és tüzel, akkor tökéletes“. Hiába erőlködik valaki, hogy megértse a szeretet énekét, aki nem szeret. „Vannak olyanok, mondja, akiknek egyedüli céljuk a tudásnál a tudás és ez hitvány kíváncsiság. Mások azért akarnak tudni, hogy feltűnjenek; és ez nyomorult hiúság. Ismét mások azért akarnak tudni, hogy értékesítsék, pl. pénzért, hivatalért stb. és ez aljas önzés. De aztán vannak olyanok, akik tudni akarnak mások épülésére és ez szeretet. És végre olyanok, akik saját üdvükre akarnak tudni és ez okosság. Csak ez utóbbiak nem élnek vissza a tudással, mert azért akarnak tudni, hogy jót tegyenek.“ Szent Bernát birtokában volt kora tudásának, mely ki-kicsillan műveiből. Theologiai tudásával meghódolásra kényszerítette Abelardot, aki darabokra akarta tördelni az Isten lényegét. A legszentebb tudománynak volt ő fölkent mestere: a Szentírásnak. Olyannyira, hogy erre szabta életét. Ebbe való elmélyedései a misztikának drága gyöngyei. E gyöngyszemekből gyűjtött össze sokat Kempis Tamás világraszóló munkájában: „Krisztus követéséiben. Midőn a fossanuovai ciszterciek arra kérték Szent Tamást, az angyali doktort, hogy folytassa és fejezze be az|Énekek Énekének magyarázatát, azt válaszolta: „Adjátok nekem Szent Bernát szellemét és én befejezem a művet“.
