Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1929

14

gálatába álljanak. A tönkrement agrárcsaládok fiai városokba tódultak, s ott megszállották az állami, megyei, városi hivatalokat le egészen az írnokságig, mert ezen helyeken, korlátolt látókörük és világot nem ismerő felfogásuk szerint, továbbra is „urak“ — más nyelvre ily értelemben le nem fordítható szó — maradhattak.

Legújabb történetünkre fontos tény ez: „az új kapitalizmusban a magyarság nemcsak tőkével nem, de vezető szellemmel, ipari és kereskedelmi üzembeli munkával sem vett részt. Magyar csak a talapzat: a föld és művelőjének izzadtsága“. (Szekfű: Három nemzedék).

Ilyen állapotban tört ránk a háború; ilyen közgazdasági megalapozottsággal, ilyen ökonomikus és indusztriális felkészültséggel, munka- megosztási képességgel és készséggel szakadt ránk Trianon és sok szörnyű csapása között a legfájóbb: az elrabolt területek hivatalnok- garnitúrájának menekülése a megmaradt egyharmad területre. Mert igazában csak ezek kényszerültek átjönni; a magyar kereskedőt és iparost, bármily üldözéseket kellett is elszenvednie s nehézségeket legyőznie, ott marasztoíta a kenyér. Akik átjöttek, így is nagyon sokan voltak; egy-egy hivatali állásra több is jutott belőlük, aminek természetes következménye lett a túlfeltség, s ezen még a B-lista sem tudott annyira könnyíteni, hogy a hivatalokban a kiöregedés és új sarjadzás természetes folyamata megindulhatott volna. A hivatalok ajtai ezért manap zárva vannak, mert minden „megtelt“. Pedig a középiskola évről-évre önti a több ezer „érett" ifjút, az egyetem meg a nehány ezer diplomás férfit. Mi lesz ezekből, hová mennek ezek? A képesítést megszerezték; dolgoztak érte s most dolgozni akarnak vele. Ezeknek a nemzet, a haza adós; adós munkanyujtással, adós kenyérrel.

Az iskolát igazában csak e ponton érdekelné a pályaválasztás problémája. S hogy ez valamelyest tartozik is rá, természetes, mert az Alma Mater saját fiainak sorsában akkor is lelke szerint osztozik, amikor már leszakadtak kebléről. Életútjukra elkíséri, ezt egyengetni, simává s könnyebbé tenni iparkodik, olykor-olykor tettel, igen sokszor jótanáccsal. De mert a mai viszonyok között, a sok-sok végzett s elhelyezkedni iparkodó, de állást kapni nem tudó fiatalember között maga is tehetetlenül és tanácstalanul áll, jó tanácsait előbbre küldi, arra híván fel a szülők figyelmét, hogy gyermekeik jövőjéről ne a közép- iskolából való kilépés, hanem már az oda belépés előff gondoskodjanak. Mert ha az a gyakorlat, hogy a szülő fiát az elemi iskola IV. osztályának elvégzése után minden komolyabb számvetés nélkül vitte át a középiskolába, a múltban sem volt helyeselhető; most, a nagyon megnehezült viszonyok között, egyenesen könnyelműségnek — többnek —, család s gyermek ellen való véteknek kell minősíteni azt az immár nem természetes áramlatot, amely a középiskola felé zúdítja az elemi iskolát elvégzett gyermekeket. Azt hittük a vesztett háború után,