Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1929

15

hogy a szülők gyermekeiket megfelelő és szükséges előtanulmányokkal inkább gyakorlati életpályákra fogják nevelni. Épen az ellenkezője történt. A beírások idején olyan megmozdulás és tódulás Eger felé sohasem volt, mint a háború óta. Azelőtt faluról csak egy-két gyerek kopogtatott az intézet kapuján, ma egy-egy faluból egész csapat kéri felvételét.

Az iskola szülő és szülő között nem tehet s nem is tesz különbséget. Szegény gyerek, gazdag gyerek; úri fiú, paraszt fiú egyenlő jogon egyenlő elbánásban részesül, kezdve a felvételtől egészen addig, amikor kilép az intézetből. Ez más szóval annyit jelent, hogy a nemzet minden egyes tagjának teljesen egyforma joga van a középiskolába járáshoz. Ámde ne felejtsük, hogy más a jog s más az észszerűség és célszerűség. A joggal javamra, de káromra is élhetek. Abból tehát, hogy mindenkinek, még a legszegényebb s a legutolsó embernek is joga van gyermekét gimnáziumba adni, nem következik, hogy észszerű is, célszerű is ezt minden esetben megtenni.

A gyermeke javát szívén viselő szülőnek, mielőtt a gimnázium ajtaján kopogtat, a népiskolai bizonyítványon kívül egyébre is kell tekintenie. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez az „egyéb“ igen sokszor figyelmen kívül marad, s a szülők épen a legfontosabbal, a középiskoláztatás céljával foglalkoznak legkevesebbet. Csak egy a vezérlő motívum s ez még az anyagi képességet sem mérlegeli: mindenki „úr" akar tenni. A tisztes ipar és kereskedelem — mintha ezeknek emberei nem lehetnének igazán urak — annak sem kell már, aki — ha szabad társadalmi osztály szempontjából megkülönböztetni az embereket — alatta van az iparosok és kereskedők igen tiszteletreméltó kasztjának. Ennek a valóban esztelen törekvésnek és vágynak aztán igen sok jobb sorsra érdemes gyerek vallja a kárát- Vizsgálódjunk csak egy kicsit.

Sok szülő nem gondol arra, hogy a középiskola nem szakiskola, hanem magasabb tanulmányokra, a főiskolákra előkészítő közoktatási intézmény. A törvény szerint ez az eredeti célja és rendeltetése, s ennek megfelelően szervezete egységes, benne négy vagy hat osztályú tagozatok nincsenek. E cél elérhetése, akár nyolc évi hosszú tartamát, akár a benne folyó munkának az összes szellemi erőket próbára tevő intenzív voltát tekintsük, míg egyfelől nagy anyagi áldozatot kíván a szülőktől, másfelől arra való tehetséget s nemcsak az iskolai bizonyítványban feltüntetett, hanem valóban is meglevő tudást tételez fel a gyermek részéről. Két kérdésre kell tehát minden szülőnek a maga és gyermeke érdekében megnyugtató feleletet adni, mielőtt a gimnázium küszöbét átlépné. Az egyik: „Vájjon képes leszek-e fiamat nyolc éven keresztül minden külső segítség nélkül, a magam erejéből taníttatni, neveltetni?“ A másik: „Vájjon képes lesz-e a fiam tehetségével és tudásával eleget fenni azon követelményeknek, amelyeket a közép-