Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1929
11 PÁLYAVÁLASZTÁS. A nagyin. vallás- és közokt. Minisztérium 540—5—9/1930. sz. rendeletével úgy intézkedett, hogy a középiskolák tanári testületéi szülői értekezleten beszéljék meg a pályaválasztás kérdését. Akik az intézetnek több, mint negyedszázados múltú ismeretterjesztő előadásait az 1928/29. iskolai évben is szorgalmasan látogatták, vagy intézetünk az évi Értesítőjét figyelemmel olvasták, vissza fognak emlékezni, hogy akkor intézetünk legkiválóbb öregdiákjai szebbnél szebb és hasznosabbnál hasznosabb előadásokat tartottak a saját életpályájukról. Ez intézeti megelőző munkának és az imént említett miniszteri rendelkezésnek nem is egészen egy esztendő alatt csaknem összetalálkozása, szinte összeérése nem véletlen, hanem abban leli magyarázatát, hogy a pályaválasztás a mának legnagyobb, legnehezebb és legáltalánosabb problémája. Igazában mindig ez volt; de a háború előtt csak az egyént, vagy legfeljebb a családot érdeklőén. Ma azonban ez a kérdés kinőtt már a családi körből és nemzeti, sőt világproblémává súlyosodott. Minket nemzeti szempontból érdekel s ezért ilyenül is foglalkozunk vele. Hamarjában nem is tudjuk, hogy hol fogjuk meg a kérdést. Ha csak arról volna szó, hogy a különböző szellemi életpályákat ismertessük a rájok valóság, vagyis a hivatottság és az elérhető sikerek szempontjából, még csak menne valahogy a dolog; ámde hazánk mai határai között s nemzetünk mai állapotában a pályaválasztásnak immár nem ezek az irányító szempontjai. Ma ott helyezkedik el az ember, ahol éppen tud, ahol a biztos darabkenyeret meg tudja keresni. S mert nemcsak a szellemi életpályák vannak elárasztva, de a földmunkás szerszáma is pihen, az iparos is tengődik, a kereskedő meg sorban „becsuk“, felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán lehet-e hazánkban pályaválasztásról beszélni s a mutatkozó emberfelesleget, amelyről lépten-nyomon hallunk is, nem lehetne-e, nem kellene-e egyszerűen lecsapolni, idegenbe biztatván azokat, akiket Csonkamagyarország szűkreszabott határai között eltartani s megtartani nem tud. Nem és százszor nem 1 Ez volna a leglelketlenebb s egyben legszerencsétlenebb nemzetpolitika. Lelketlen, mert idegenben általában szomorú, nem egy esetben rettenetes sors várna az itthonról kitessékeltekre; de szerenIII.
